Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 12. szám - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis tolerancia: A mezővárosi közösség formálódása Kecskeméten a kora újkor első századaiban

jelent meg Léna. - Vagy teát innál?" Ültek a teraszon Washingtonban, s már azt sem tudta egyáltalán hol van?

16. A washingtoni csoda

Forró nadrágnak járőröznek a lányok a washingtoni utcán, fekete és fehér combok villognak leállíthatatlan, feltűnnek kecses japán és karcsú kreol lányok. Rámosolyognak a széltolóra, karon fogják, hívogatják. ígérik, csodát tesznek vele, olyan élményekben részesítik, melyekben bizonyára szenvedélyes élete alatt még nem volt része. „De hát nyolcvannégy éves vagyok - tolja el őket szelíden a széltoló hamarabb kellett volna találkoznunk, én vagyok a hibás, lekéstelek titeket.

Hamarabb kellett volna idejönnöm, de..."

„Angol - mosolyog egy szőke lány és újra belekarol. - A nyelv mindig csodát tesz, meglátod, öregúr." Csatlakozik hozzájuk egy apró termetű, japán kislány is, nyikorgó lépcsőkön mennek felfele, egy manzárd szobában, hatalmas ágyra fektetik, levetkőztetik, bámulják, hogy milyen sovány, ők is levetkőznek, két oldalt simulnak hozzá, simogatják, nyelvükkel érintgetik, nevetgélnek, remegő kezét combjaik közé vezetik. A széltoló úgy érzi, álmodik, ez nem lehet igaz, s ágyában ébredve, ólmos hajnali fényben, meglepetten észleli, hogy hosszú évek után újra merevedése támad és az alvó Lénához simul, aki döbbenten riad fel, de keze azonnal megtalálja, amit oly régóta hiába keres.

Krémmel kenegetve, remegve vezeti magába és összesimulva ringatóznak, két telhetetlen csontváz. Léna felnyög, mint régen, sikoltozik, káromkodik, s a széltoló úgy érzi, hogy hosszú távoliét után végre hazaérkezett, oda, ahová mindig is vágyott. Csak nehogy az álom folytatódjon, gondolja még és nekifeszül a rajta ringó testnek. Megtalálják a hosszú

47