Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 12. szám - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis tolerancia: A mezővárosi közösség formálódása Kecskeméten a kora újkor első századaiban
évtizedek alatt kialakuló ritmust és repülnek. Ha most sem áll meg a beteg szívem, örökké fogok élni, gondolja a széltoló, akár Rufus, Borges római katonája. 17. Az Erie-tó partján A zajos washingtoni hajnalok és a világváros nyugtalanító forgataga után, nagy ajándék a csend, az Erie-tó partján. A széltoló korán kel, lábujjhegyen megy át a szomszéd szobába, fel ne ébressze Lénát. Melegítőbe bújik, bojtos sapkával makacs fején lép ki a házból, átbiceg a kerten és a vörösfenyők között kíváncsi mókusok bámulják, régen meggyilkolt indiánok árnyai köröznek a félhomályban. Otthonosan mormog a hatalmas tó, hullámai nyughatatlanul csapódnak a móló köveinek, s a napkorong is hamarosan kiemelkedik a sustorgó habokból, vörös vérnarancs, bevilágítva életét és a tájat. De ez a néhány perc a homályban élete váratlan ajándékának tűnik, ki nem hagyná semmiért. Úgy érzi, mintha az általa még a harmincas években fordított indián regények szereplője lenne, s áfák közül bármikor rátörhetnének egy szomszédos, ellenséges törzs harcosai, torokhangon üvöltözve fognák körül, s a felkelő nap első sugarai beretvaéles tomahawkjaikon törhetnének meg, s villanhatnának égő szemébe. De csend van, a harcosok egyelőre késnek, csak egy mókus vörös farka villan meg a végre megjelenő nap szúró fényében, amint egyik fáról a másikra repül, elszánt légtornász. 48
