Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 12. szám - Nyerges Gábor Ádám: Ne légy kedves; Elfordítod; Szakadjon; Könnyebben költözik: versek
a védtelen városba, fosztogatnak, gyújtogatnak - ahogyan megjósolta az öregember. - Láncra fűzik a túlélőket, hetekig tevék után bukdácsolnak a végtelen mezőkön, de vizet kapnak és némi kását is. „Láthatólag nem akarják, hogy elpusztuljunk, céljaik vannak velünk" - magyarázza a széltoló az elkeseredett Lénának. Változik a szín, de hát ez álom! Minek keresni benne logikát? Egy ismeretlen város rabszolgapiacán térnek magukhoz, durván választják el Lénától, megkezdődik az embervásár. Feleségét egy magas, karcsú, turbános arab vásárolja meg, utána szeretne rohanni, de az őr káromkodva tarkón üti és elfeketedik előtte a mozgó világ. Washingtoni ágyukban tér magához, fájó nyakát dörzsölgetve, ámultán nézi a mellette csendesen alvó Lénát és érzi még a félelmet. A rabszolgapiac gyomorforgató bűze ébren is kísérti. 15. Szédület Ott ült a balkonon, képzelődött, bűvölték mélakóros orosz őszök. Átkelt az óceánon, négy határon, városában volt, Szentpéterváron. Egy cellában, a Péter-Pál erődben, alkony hullt köréje észrevétlen. Nem vigasztalta, hogy Maxim Gorkij is raboskodott itt, Dosztojevszkij is. A falba karcolt üzeneteket betűzgette, fázósan remegett. Az utcán elsuhant egy Limuzin. Mégis Washington, észlelte. A kín mégse szűnt. A félelem egyre rázta, visszazuhant egy rég elsüllyedt nyárba. A kastélykertben hintán lebegett, Puskin és csalfa nimfái felett. Megmozdultak most az ellenfényben, és feléje lopóztak észrevétlen a kert szobrai. Hallotta őreit káromkodva kínoztak valakit, a szomszéd cellában. „Kávét ittál? 46
