Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 12. szám - Lázár Bence András: A rúzsért cserébe; Ádvent; Súlyos tájak: versek

angolnak vélik. A széltoló felidézte egykori nevelőnőjét, miss Marle-t, akitől ötévesen kezdett angolul tanulni, s a nyelv rejtelmei nyolc évtizede elbűvölik, költői, Blake, Shelley, Robert Browning örök kihívást jelentenek számára. De erről természetesen nem beszélt az öreg, néger hajléktalanoknak, itták söreiket, nézték a fényben délibábként viliódzó fehér házat, amely legalább annyira valószerűtlen volt, mint az örök béke és meghitten hallgattak.

8. A szelek akadémikusa

„De miért, könyörgöm, miért nevezi széltolónak magát, kedves Vaszilij Ivanovics?" - szörnyülködött az öreg rabbi, akivel Robert Lowell jelenései után, a vendéglő előtt, taxira várva ismerkedett meg hősünk és gálánsán ígérte meg, hogy hazaviszi. Ebből a rabbi rögtön tudta, hogy csakis orosz lehet, egy amerikai soha nem osztaná meg vele taxiját. A széltoló nevetett és meghívta egy teára. Hazamentek, teáztak, emlékeztek, a rabbi arra a Zsitomirre, ahol ötven esztendeje halállal fenyegették a részeg kozákok, és ahonnan el kellett menekülnie. Később is találkoztak, a rabbi kapott egy példányt az angol nyelvű könyvből és nem értette miért értékeli le magát öreg barátja.

„Még hogy széltolói..." Mire hősünk kifejtette, hogy éppen hatvan esztendeje tartotta meg szélfoglaló beszédét Párizsban, a futurista akadémián és azóta a hiúság végeérhetetlen szovjet zsibvásárén tologatja a kancsal, csalfa, háborgó szeleket.

9. Az ősi félelem

Almában a széltoló ezúttal nem az utált, de megszokott kopár fennsíkon kóválygott, hanem frakkban, bőrszivarral szája sarkában, pezsgőzött valahol az átláthatatlan óceánumon, egy fehér luxusjacht fedélzetén, a három ismerős néger csavargóval, akik vörös frakkban feszítettek és remegő kezükben táncoltak a pezsgőspoharak. Ott volt kopott köntösében

41