Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 12. szám - Lázár Bence András: A rúzsért cserébe; Ádvent; Súlyos tájak: versek

az öreg rabbi is és a tálcán felejtve pezsgős poharát, a zsitomiri szenvedéseiről mesélt a hitetlenkedő társaságnak. Megvallotta hogyan dobtak csóvát a zsidók lakta házakra, a részegen kurjongató kozákok és hogyan hurcolták őt el a kuplerájba, ahol ruháit letépve arra akarták kényszeríteni, hogy pucér leányzókkal henteregjen a biliárdasztalon, az elgurult biliárdgolyók között, de mivel erre képtelen volt, leköpdösték, kancsukával ütlegelték, s ruháikon alig lazítva, maguk mutattak példát, mialatt ő négykézláb mászott ki a szobából és legurulva a lépcsőkön jutott ki az utcára. Rohanni kezdett, tulajdonképpen azóta, hatvan éve rohan, de ha felidézi élményeit, ma is elönti a szégyen és rázni kezdi valami erőtlen, tébolyító zokogás. Felidézi a szélben remegő nyírfákat is, a végtelen ukrajnai búzamezőket és hiszik, nem hiszik honvágya van. Ki érti ezt?

A kérdésre nincs válasz, a széltoló felébred, s a balkonra kibotorkálva nézi a hajnalban éledező Washingtont, az utcán a rendőrökkel és klienseikkel vitatkozó kurvákat. Fél.

10. A tizenkettedik óra

A nagy, kerek, félhomályban viliódzó óra - mánusai mindég a tizenkettesen állottak, ami rossz előérzettel töltötte el a sátrában felriadó széltolót -, nemcsak szibériai rémálmaiban jelent meg, amikor hősünk joggal gondolhatta, hogy üldözői előbb-utóbb rátalálnak, elhurcolják, és valahol egy szakadék szélén, vagy egy vízmosásban lövik le, egy burzsujjal kevesebb, mit számít ez? Favágás közben is hullik a forgács. Később, szülővárosában is kísértette, ott viliódzott balga feje felett és foszforeszkáló mutatói makacsul a tizenkettesen állottak, jelezve, hogy a széltoló tényleg a baljós, tizenkettedik órában van, bármikor érte jöhetnek homályban ólálkodó személyi követői.

De nem jöttek, viszont képzelete kísértő, hatalmas órája sem tűnt el, figyelmeztetve a rá leselkedő veszélyekre. Ki érti ezt?