Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 12. szám - Lázár Bence András: A rúzsért cserébe; Ádvent; Súlyos tájak: versek
a szemközti járdán látta viszont a széltoló, de amíg toporogva az idegességtől, kivárta, hogy zöldre váltson a lámpa és átbiceghessen a túlsó oldalra, a lány, akin láthatólag nem fogott ki az idő, olyan volt, pontosan olyan, mint 1911 nyarán, mintha nem is telt volna el közben hatvannyolc év, örökre eltűnt, csak a nyugtalanító vörös körök vibráltak égő szeme előtt. 6. Az utolsó kötéltánc Hamarosan pörögni kezdenek a dobok és a széltoló utolszor lép fel a cirkuszban, közönség előtt. Egy szál drótkötélen egyensúlyoz majd, ég és fold között. Tudja, egyetlen félrelépés, s máris zuhan, pojácák, szemfényvesztők, léhűtők, szent bolondkák, önkéntes spiclik, pökhendi vakondokok, idióták, ámokfutók, arcátlanok, szörnyetegek, szájtépő agitátorok, krónikus hazudozók, torzszülöttek, fajankók, meggyőződés nélküli fanatikusok közé és szétroncsolt tetemét szovjet polgártársai állják körül, néhány öregasszony bizonyára sírni, jajveszékelni kezd. A széltoló valahogy nem vágyik erre, ezért zuhanásra egyelőre nem is gondolva indul el a kötélen. 7. Az örök béke Washingtonba május végén érkezett meg a széltoló és délelőttönként, két-három dobozos sörrel táskájában sétálgatott, majd a Fehér Ház melletti parkba menekült, a nap, égető sugarai elől és többnyire néger csavargókkal társalgott, akiket dobozos sörrel is kínált. Amerika esélyeiről cseréltek eszmét és az örök békéről. A széltoló büszke volt arra, hogy alkalmi beszélgetőtársai nem is sejtik, hogy orosz, „ellenség", kiejtése alapján 40
