Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 12. szám - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov: A hiúság zsibvására
3. Mitől félt volna? A hiúság szovjet zsibvásárén álarcosok hőzöngtek, maszkurák vusibáltak, léhűtők, szélhámosok, képmutató gazemberek. O is ott volt közöttük, hova is mehetett volna? Meztelen arcával tüntetett. Akkor már a veszélyt sem igazán érzékelte. Nem félt! Már nem volt mitől? Mit csinálhattak volna még vele, lágerbe zárják, székhez szögezik a heréjét, tarkón lövik? Mélységek fölött egyensúlyozott, egy szál drótkötélen, és verseket írt az éjszaka rémeiről, akik állandóan fölkeresték, nem hagyták magára, mint barátai. 4. Zoscsenko, a kolozsvári koldus A széltoló, a kudarc szélhámosa, utoljára 1964-ben, hat évvel tragikusan hirtelen halála után látta utoljára barátját, Misa Zoscsenkót, Kolozsvárott, a Szent Mihály-templom előtt, koldus maszkjában. Ő volt a román, vagy a magyar koldus. Hogy hogyan került ide, mégis lenne feltámadás, a széltoló soha nem tudhatta meg, mert amire odaért volna hozzá, hogy megkérdezze, fanyar humoráról ismert barátja eltűnt. szétesett, léggé foszlott, azóta csak álmaiban kísérti. 5. A piros ruhás lány utolsó jelenése A piros ruhás lány, akibe tizenhat éves korában szeretett bele, őrülten és halálosan, de akinek az arcát sem látta, a petrovszki park fái között suhant tova és bátyja szerint lehet nem is volt arca, Washingtonban, 39
