Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 12. szám - Sigmond István: Aki isteneknek áldozik, nem csupán az úrnak, megölettessék: Mózes II. könyve
egyik legnépszerűbb verséről. Akkor kanyarítottam félálomban, amikor a Faustot olvastam, annak egyszerre mesés és diabolikus boszorkányszombat-jelenetét. Nem tetszett a kissé nyögvenyelős fordítás, és elkezdtem játszadozni a szavakkal, az eposz bolondos mesemotívumaival, a csigával, malaccal, szöcskével, a törpével meg a békával. A Sohóban Felolvasóesttel összekötött londoni utazásuk felemásra sikerült, mert útitársuk, Pilinszky, akit legtöbbre tartott a kortárs költők közül, az est után kiszökött a hotelból a Sohóba, a prostituáltaktól, farfurkálóktól és zsebmetszőktől nyüzsgő ligetbe, ahol egy kétes társasággal összecimborált. Újdonsült ismerősei elcsalták egy alvilági mulatóba, leitatták és kirabolták. Maga sem tudta, hogyan keveredett hajnaltájt vissza a hotelbe. Sírt, mint egy kisfiú, nem maradt egyetlen krajcárja sem. Végül útitársai, Vas Istvánék, Weöresék, Nemes Nagyék és Juhász Ferenc kapartak össze néhány angol fontot, de adakozott még a szállodaszemélyzet is, akik megszánták a magába roskadt, szánom-bánom költőt. Mikszáth Esterházy Péterrel, a nagy kópéval együtt vendégeskedtünk a Muraközi utcában, amikor a Bevezetés a szépirodalomba című regényét írta, melyben összekeveri az idősíkokat. Megkérte Weörest, mesélje el neki, hogyan történt, amikor elment Mikszáth Kálmánnal valami józsefvárosi kuplerájba. Sándor elmosolyodott, vette is a lapot meg nem is, azt válaszolta, neki már ki-kihagy az emlékezete, 21
