Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 12. szám - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov: A hiúság zsibvására
de abban biztos, hogy a regény remekre fog sikerülni. Hozzátette pironkodva: diákkorában ő is elkapta valami szajhától a vérbajt, amit aztán higannyal kezeltek. Fájdalmas procedúra volt. Kisördög Egyszer, Fülep Lajos emlegetése közben Weöresben szokása szerint ágaskodni kezdett a kisördög és azt mondta: jó volt őt hallgatni, ám olvasni annál keservesebb. Károlyi Amy erre felhorkant és lehurrogta: De Sanyi, Lajos bácsinak mindketten sokat köszönhetünk, és - ki tudja - tán ott lapul még a hagyatékában a Nagy Esztétika, amit egy életen át írt és - belőle citálva néhány passzust - büszkén emlegetett. Sándor erre dünnyögött valamit, nem válaszolt, de más alkalommal sem állta meg, hogy egy-egy epés megjegyzést tegyen. Egyszer például, amikor Ránki György megzenésítette A holdbéli csónakost, baráti körben azt mondta vigyorogva: függönyzene. Ha pedig becsípett, még Petőfire is volt egy-két maliciózus félmondata, aki hetykén belenézett a napba és félig megvakult. Ökörhugyozás Weöres Pilinszkyt becsülte legtöbbre a kortárs költők közül. Egyszer elmesélte, álmában a vékonypénzű poéta becsöngetett hozzájuk és menedéket kért, mert üldözték. Hallod a zúgó tömeget? - kérdezte Sándortól, de ő bizony semmit sem hallott. Ekkor Pilinszky riadtan ránézett és azt mondta: temető van a számban, üszkös fogaim olyanok, mint a kidőlt-bedőlt fejfák... Aztán, Pilinszky hirtelen halála után, amikor valaki arról áradozott, milyen szép nekrológokat írtak a költőről, Weöresben, szokása szerint, ágaskodni kezdett a kisördög és ezt válaszolta: minden nekrológ olyan kacskaringós, mint az ökörhugyozás. 22
