Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11. szám - KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT KORMOS ISTVÁN - Bencsik Orsolya: Egy felszakadó hang, egy kiáltás nyomában: Az odú feltérképezése Jónás Tamás Cigányidők című kötetében
Jónás-kötetre is: „[njincs már sem szó szerint értelemben vett kijelölés, sem pedig metaforikus, átvitt értelmen alapuló hozzárendelés. A dolog, és ugyanígy a képek már csak intenzív állapotok sorozatát hozzák létre, színtiszta intenzitáskört vagy -létrát, mely egyik és másik irányból is bejárható, fentről lefelé ugyanúgy, mint lentről felfelé. "15 16 Azzal a különbséggel, hogy Kafkával szemben Jónásnál ebben a színtiszta leendésben, a szóskálán történő állapotoszlásokban16 ott marad némi kijelölés, metafora, de mindez - és ez a Cigányidők csapdajellegének zsenialitása - csupán látszat. Noha a második, a kötet címadó elbeszélésében a nyelv, a nyelviség kérdése többször is a reflexió tárgyát képezi, hiszen az énelbeszélő folyamatosan tematizálja a nyelvhez fűződő viszonyát, az ehhez kapcsolódó identitásbeli problémáit (pl. „Nem úgy anyu, aki csak azt érezte, hogy más lettem, mint voltam, mint azelőtt voltam, kért, hogy beszéljek csúnyán. Mondjam: Mi van? Meg mondott mocskos káromkodásokat is könnyes szemmel, és olyasmit, hogy hova lett az én Tamásom?”17), nyelvváltási nehézségeit (pl. „Azt se tudtam, hogyan szólaljak meg. Szépen vagy természetesen. Tudtam én szépen beszélni, hiszen megtanítottak a nevelőszülők Miskolcon, de tudtam én természetesen is - azt mondják ma rá, hogy palócul -, aztán újra elfelejtettem a szép beszédet, mert anyunak fájt, hogy elvették az ő fiát, hogy átnevelték, de újra megtanultam szépen beszélni, mert Szombathelyen csak nevettek minden hangomon, szórendemen, énekemen. "18), gyermekkori emlékeit, fantáziaképeit - melyekre adekvátabb lenne a Deleuze és Guattari által használt gyerekkortömbök kifejezést alkalmazni19 - gyakran megakasztják vagy átszálazzák az ilyenféle metanyelvi kiszólások, mégis, valójában az első, a Forrás című elbeszélés az, ami a legintenzívebben szól és a legfeszítőbben hat. Jónás Tamás a Forrás feltárulkozásá- ban radikalizálja a magyar nyelvhez fűződő viszonyát, a magyarból, a többségi nyelvből kisebbségit csinál, és nemcsak lexikai, hanem szintaktikai szinten is, „a kiáltást a szintaxis szolgálatába állítjla]"20. Puszta intenzitást hoz létre, leendést („határátlépésit], emelkedésit] vagy zuhanásit], csökkenésit] vagy növekedésit], hangsúlylt]")21, kioltja a kultúrát, a mítoszt, úgy beszél, úgy ír, mint egy kutya. („De hiszen a kutyák nem is írnak. - Hát éppen ez az!”22) A kiáltás mint egyfajta felszakadó, deterritorizált hangzó23, mely Deleuze és Guattari szerint Kafkát érdekli, Jónásnál - mint ahogy korábban volt már róla szó, ez okozza a szökésvonalak feltérképezésének legnagyobb akadályát és az odú csapdajellegét - egy kvázi jelentésekkel fokozottan átitatott anyagból szakad ki, ebben teremti meg a sokfelé irányuló burjánzást, új intenzitásvonalak megképződését, ebben játssza ki az elnyomott és elnyomó jelleget. Ez nehezíti meg tehát a folyamatosan újraalakuló szökésvonalak meglelését, a hangzók közötti éppen-milyen mozgást, a kiutakat, de a puszta jelölő belépését is, hiszen a Cigányidők olyan kvázi jelentéssel terhelt elemekből, tartalmakból építkezik, melyek kapcsán alapvető kényszerré válik a szöveg (és a valóság) rendjének meghatározása, a szabályfelépítés, a második elbeszélés narráto15 Deeuze - Guattari, i. m., 44. 16 Uo„ 45. 17 Jónás, i. m. = http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_kisebbsegek/ciganyok/ ciganyidok/ (A forrás megtekintésének ideje: 2013. 05. 28.) 18 Uo. 19 A gyerekkortömb a gyerekkori emlékkel szemben Deleuze és Guattari szerint deterritorizáció, új kapcsolódási pontokat hoz létre: „a vágyat nem letöri, éppen hogy új útra téríti, elmozdítja az időben, deterritorizálja, megsokszorozza kapcsolódási pontjait, új intenzitásokba vezeti". -1. m., 9-10. 20 I. m„ 54. 21 I.m., 45^6. 22 I. m., 55. 23 I. m., 56. 112
