Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 11. szám - Lengyel András: Előzetes modernség-jegyzetek: A magyar modernitás gondolkodástörténete, (1890–1949)

világot. A gyerekirodalom persze némileg még az iskolai szocializációval rokon fejlemény. A népszerű vicclapok anyaga - szöveg és rajz egyaránt - azonban már úgy képezi le az adott viszonyokat, hogy - kedélyesített s fikcionalizált formában - a tényleges törésvonalakról is sok mindent elárul. Vizsgálatuk több szempontból is fontos. Mindenekelőtt kiderül, a domináns csoport (amely meghatározható) hogyan látja a nem domináns csoportokat, s eközben milyen értékek vezérlik. Azaz, mit tartanak jónak, s mit rossznak, s milyen attribútumai vannak ennek is, annak is. Külön forrásü'pust képeznek az illem- és párbajkódexek. Ezek - az idealitás köntösében - a kívánatos társadalmi érintkezést írják le s írják elő. Más dolog természetesen a norma, s más a tényleges gyakorlat, de a norma absztrakt formában leképezi és kifejezi azt a relációt, ami létrehozta, formáját és tartalmát kialakította. Ugyancsak fontos forrásanyag az egykorú bűnirodalom - a hírlapi riport és az ugyancsak újságíróilag formált bűnügyi fikció (ponyva, krimi). Ez az anyag a társadalom tényleges töréspontjairól és törésvonalairól árul el sokat, hiszen a normaszegések történetét rajzolja ki. S ebből kiderül, milyen normákat kik s milyen módon szegték meg. A korszakra jellemző konfliktusszerkezet „hétköznapi" vonulata lepleződik le. S egyáltalán nem utolsósorban a normaszegéshez való ambivalens viszony is megmutatkozik.

Gyerekirodalom és bűnirodalom: összetartoznak, ugyanannak két végletét jelentik. Mindkettőben jelen van egy norma, s mindkettőben megjelenik egy konfliktusszerkezet is. Csak arányuk egymáshoz viszonyítva épp fordított.

Minden modemségstádiumra jellemző a habitusok egy adott rendszere. Ezek mint ugyanannak fokozatai s egymásnak ellentétei együtt jellemzőek. A magyar modernitásnak egyik nagy hasadása itt érhető tetten. A dzsentri habitus és a zsidóságra szignifikánsan jellemző habitus ugyanis egyszerre jelent a modernséghez való (sok szempontból) ellentétes viszonyt, s „etnikai" (származási) szembenállást, amely utóbbi részben valóságos, részben konstruált. Együttes jelenlétük kollízió, s többszörös inverziót eredményez: a modernitás belső szakadását etnikaivá transzformálja, az etnikaihoz pedig hozzárendel bizonyos etnikumok feletti viszonyulást. így lesz probléma a magyar—nem magyar, s a modem nép kontra maradi nép konstrukciója. A dolgot komplikálja, hogy volt egy harmadik nagy tömb is, és ez a paraszttársadalom egy társadalom (értsd: többé-kevésbé modern társadalom) alatti, legtöbb elemében s jelentős részben nem modem („tradicionális") társadalom volt. Ez a társadalom - „etnikai" okok miatt - jelentős (bár nem kizárólagos) részben ahhoz a dzsentri habitushoz alkalmazkodott, amely pedig őt valójában lenézte, alávetettként kezelte - ám kereszténynek és „magyarnak" ismerte el. Sőt, a válságba került „úri" középosztály önmaga megújulásának forrását idővel egyenesen ebben a tradicionális, a modemtől még el nem rontott, keresztény és magyar paraszttársadalomban fedezte föl. (Ideológiai szükséglet és gyakorlati viszonyulás természetesen csak nagyon speciális összefüggések közt esett egybe. De a diszkrepanciát a közösnek vélt, ideologikusán átértelmezett érdek elfedte, pontosabban: háttérbe szorította.)

A magyar modernitásra szerkezetileg jellemző heterogenitást kommunikációtechnológiai szempont is tagolta. Az írásbeliség, az íráshoz és olvasáshoz való viszony nagy szétválasztó erővel bírt. Egyrészt fölosztotta a társadalmat (amelynek szervessége eleve kétséges) az írásbeliség és a szóbeliség (oralitás) szereplőire, másrészt az írásbeliségen belül szétválasztotta az alkalmi és felületes használókat és a „könyv népét", azaz a magaskultúrában érdekeltektől elválasztva egy nagy, nem, vagy csak felületen tájékozódó populációt tartott fönn. Ez a tagoltság egyben a modernitás vívmányaihoz való hozzáférést, az eredmények gyakorlatias hasznosításának lehetőségét is eltérő módon rögzítette.

Az írás és olvasás térhódítása, mértékének alakulása akár statisztikailag is megfogható. így nemcsak az írástudás és az analfabetizmus aránya mérhető föl, de az íráshoz és olvasáshoz való viszonyban érintettek belső arányai is. Például fölmérhető a csak elemit

67