Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11. szám - Lengyel András: Előzetes modernség-jegyzetek: A magyar modernitás gondolkodástörténete, (1890–1949)
egyeduralkodóvá válni igyekvő modemitással. Racionálisan mindkettő megalapozhatatlan (az ész modem kultusza, a felvilágosodás is), de amíg a hagyomány - lényegéből adódóan - statikus (lassan mozduló) és „stabil", a modemitás dinamikus és instabil. Inkongruensek. A modernség katalógusa összeállítható, de nem rögzíthető. Más a centrumkapitalizmus viszonyai közt, s más a perifériákon. Az előbbihez mérten az utóbbiak hiányosak és deformáltak, „torzak". De egyidejűségük nyilvánvalóvá teszi, hogy nem pusztán valami megkésettségről van szó, amely idővel behozható, hanem eleve egy másféleségről. Leképeződik a centrum-periféria viszony itt is, s a centrum a perifériákból táplálkozik, miközben önmagát is föléli. (Nem véletlen, hogy a posztmodernitás ideológiája, de úgy is mondhatnánk, mítosza a centrumban formálódott ki - ez a zsákutca de facto bevallása, miközben továbbra is a modernség logikáját érvényesíti, önmagát terjesztendő.) A modernitásban zajlik le a tőke önellentmondásainak kulturális feldolgozása. Történetileg sajátos módon nem a tiszta, kifejlett modemitás az igazán érdekes (ennek sorsa már megpecsételődött), hanem a perifériák modemitása. A „megkésett- ség", az „elmaradottság" ugyanis - esetleg, de nem törvényszerűen - előnnyé válhat. Megismerésük tehát, legalább elvileg, nemcsak érdekes, de az orientációkeresés szempontjából is aktuális lehet. Itt érdekes lehet hagyomány és modernség aránya, küzdelmük terepe és módja, a „felületi" és részleges modernség valóságos szerepe. A modernség az élet minden mozzanatában tetten érhető, de ha gyakorlati szempontból le akarjuk írni, célszerű a legjellegzetesebb pontokra koncentrálni, azokra, amelyekben a modernség legjobban szemlélhető. Az egyik ilyen pont bizonyosan az intézményes (iskolai) nevelődés. A modernségben a nevelődés valójában mindig egyben átnevelődés is, itt zajlik a hagyomány és az (új) norma küzdelme, azaz a viszony intézményes elsajátítása az iskolában történik. S hogy e két tényező viszonya milyen stádiumban rögzül, messzemenően karakterizálja az adott modernség-stádiumot. Ez a reláció nagymértékben függ az intézményes iskolaszerkezettől, amely eleve egy munkamegosztási történet része, meghatározott funkcióra készít elő vagy képez ki, s egy meghatározott látószög bevésése a feladata. így a világ egységének tudata nem „középről" nézve jön létre, hanem a tőkeviszony kijelölte helyről, s annak a látószögnek megfelelően. Onnan pedig van, ami látszik, sőt hangsúlyosan jelenik meg, s van, ami nem, vagy alig érzékelhető. Az igazi funkció éppen ennek a szelektív érzékelésnek a kialakítása. Mindez történetileg nagyon jól megfogható. A nyomtatott iskolai értesítőkben nagy anyag található. így például a tantárgyak felosztása, az oktatott tananyag stb. Az oktatott tananyag szövegei szimptomatikusak a hagyomány és a modernség viszonya szempontjából. (Időben előrehaladva kiderül, hogy maga a készen átvehető hagyomány is már egy - előzetes - modern stádium tükre, s a viszonyban a modernség belső, strukturális törésvonalai is megmutatkoznak.) Az iskola azonban nem az egyetlen intézmény, amely az egyéneket, s így közvetve az egész modernséget kondicionálja. A társadalmi érintkezés maga is az önkondicionálás intézménye. Olyan intézmény, amely gyakorlatilag az iskola hatásait is korrigálja, s benne két nagyon fontos részkomponens jelenik meg. Az iskolán kívüli családi (tágabban mik- roközösségi) szocializáció és az egyéni életút során fölhalmozódó személyes társadalmi tapasztalat, a habitualizáció. A családi (mikroközösségi) szocializáció nyomai családi levelezésekből, életútinterjúk- ból, s ezekre alapozva, pótlólagosan bevont forrásokból rekonstruálható. Ilyen, pótlólag bevonható forrás például a gyereklapok anyaga (Pósa bácsi gyerekirodalmi szövegei stb.). Ezek részben a társadalmi viszonyok speciális leképeződései, részben - s elsősorban - generálói: „fölteszik a szemüveget a gyerekre", megtanítják, hogyan illik, sőt kell látni a 66
