Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11. szám - Lengyel András: Előzetes modernség-jegyzetek: A magyar modernitás gondolkodástörténete, (1890–1949)
Lengyel András Előzetes modernség-jegyzetek A magyar modernitás gondolkodástörténete (1890-1949) Egy korszak történetében a gondolkodástörténet csak egy vékony szál. A történelem nem azonos a gondolkodástörténettel, annál sokkal gazdagabb, rétegzettebb: komplexebb. De e vékony szál különösen fontos, mert minden, ami az embert mozgatja, a fejen megy keresztül. A gondolkodás képezi le mindazt, ami addig történt, s a gondolkodás az, ami ezeket mint tapasztalatokat földolgozza, megfogalmazza a vágyakat, célokat, kialakítja az elérésükhöz szükséges eszközöket, s - egyáltalán nem utolsósorban - megvalósításukra tör. A gondolkodás történetét persze nagyon különböző nézőpontokból nagyon különböző módokon lehet tematizálni, s ezek a résztörténetek, miközben szétválnak és önállósulnak, elvesztik összetartozásuk tudatát is. A mindenféle jelzős történet, amelyet egy-egy kutatási projekt hoz létre s különít el, például a nevelés-, az irodalom-, a filozófiatörténet, vagy éppen a politikai gondolkodás története, széthasogatja a világot, s megfogható (vagy csak megfoghatónak vélt) izolált - tehát eleve meghamisított, értelmetlenített - értelmezéseket hoz létre. Ezek az így létrejövő valóságreprezentációk persze maguk is a valóságkonstrukciók generálói, belejátszanak a folyamatba. Valójában azonban, tetszik vagy sem, csakis egységes folyamattal lehet számolni - még akkor is, ha ez az egységes folyamat az értelmezés számára túlzottan összetettnek és bonyolultnak látszik is. Nincs mese, a folyamatot egységében kell fölfognunk, ha érteni, pláne, ha megérteni akarjuk. A szétdarabolás (a szaktudományos tematizáció) csak ideiglenes, mondhatnánk, műhelytechnikai megoldás lehet, az egymástól elszakított részeket újra egységben kell látni. Külön probléma a modernitás kérdése, amely a gondolkodástörténetnek csak egyik - lehet, hogy nem is a legfontosabb, bár kétségkívül legaktuálisabb - szakasza. A modernitás kritériumai. A modernség a kibontakozó kapitalizmus mentális reprezentációja s egyben szabályzórendszere. Leképez és előír. Kérdés, használható-e az önállósított modernség, modemitás-terminus, vagy ez csupán a kapitalizmus terminológiai fedőelnevezéseként, lényegének elrejtéseként szolgál? Bizonyos, kapitalizmustól elszakított s „önállósított" terminusként nincs létjogosultsága - az ilyen, ma nagyon gyakori használat tarthatatlan. De kapitalizmus és modernitás megkülönböztetése, ha összetartozásuk tényét nem tévesztjük szem elől, jogosult. A modernitás (modernség) a kapitalizmusnak egyik valóságos vetülete. Olyan mentális vetület, amely a gyakorlati életnek is közvetlen alakítója, nem pusztán „képmás", hanem vezérlő elv, előíró gyakorlat. De ez a kétféle funkció elvileg sem választható szét, kölcsönösen függenek egymástól s kölcsönösen jelen vannak a másikban. Kérdés, hogyan jön létre a modernitás? Lehet-e például modernizálni a (még) nem modernt, vagy a modernség csakis szervesen kibontakozó, mondhatnánk, organikus folyamat lehet? A kérdés látszólag fölösleges, hiszen a modernitás organikus megszületésére is, a nem modern modernizálására is van példa. De ha ezt elismerjük is, fölmerül a 64
