Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 10. szám - Novák László Ferenc: Pálinka vagy égettbor?
ra" 2 dénár értékben.51 A „czerőke" vagy cserőke a tulajdonképpeni fenyőfa52, amelyből az égettbor főzésére alkalmatos eszközt készítettek. Mivel égettbor készítésére használták a cserőkét, s kőből is készült, valamilyen főzőedényre, fazékféleségre kell gondolnunk53. Az árát tekintve is nagyobb értéknek tekinthető, más eszközökhöz, edényekhez viszonyítva. 1651-ben „Fazekakat ide be Waros szamara az Rema Szombatiaktul vőttőnk dn 24 pénz arat Ugian azoktul két Egót Bőrös Üveget vőttünk" 8 dénárért a számadó feljegyzése szerint,54 majd 1640-ben „Két kis Űweget eget borost wettünk dn 6", „Uwegh poharakat ./. eget borosnak walo Üveg poharakat wettünk dn 28". - regisztrálták.55 Rendszeresen kellett javíttatni a főzőberendezést. „Az Egót Bor Égető Ustőtt hogy Mattiastul Budara Küldöttük czinaltatny Fizettünk az Kolompárnak f 1 dn 7" - jegyezték fel 1635-ben56, „Az Egetboros Üstnek az Cevit az kompolarral Czinaltattuk dn 48", ugyancsak 1643-ban „Az eget boros Üstöt czinaltattuk meg dn 45"57. 1645-ben „Az Eget bor főző üstöt a' kolompárral foldoztattunk megh" 45 dénárért, s „Ugian azon Kolompárral a' Czaphoz Czinyaltattunk két tőczereket" 30 dénárért - jegyezte fel a számadó bíró.58 Az üst, a főzéshez nélkülözhetetlen cső javításával a kolompár vagy „kompolár" cigányok foglalkoztak. Az égettborfőzéssel a helyi gazdák is foglalkozhattak. „Fructus Martontul égi Egetbor főző üstöt wettünk f 12" - 1648-ban, a városi számadás szerint.59 Fruttus Márton a mezőváros egyik tekintélyes cívis gazdája volt, aki feltételezhetően bádogos mesterséggel is foglalkozott, de kereskedelemmel is, tőle szerezte be a magisztrátus a szükséges főzőedényt. A városi tanács 1691-ben a helyi vegyeskereskedésből vásárolta meg a szükséges edényt: „Egy Egetbor főző Öreg Üstöt vettünk az Szatocsoktul Flr. 12. den. 90" - tanúsítja a számadáskönyv.60 1705-ben is „Eget bor főző üstöt" vásároltak, melynek ára 9 tallér 40 poltúra volt.61 A városi magisztrátus alkalmazta és fizette a város életéhez, egyházhoz, iskolához, a saját gazdálkodásához, konyhájához alkalmazott személyeket (református „preadikátor", a lelkész, „oskola mester", fejős, meddő, sajtkészítő juhászok, kospásztor, kondás, szakácsok, gulyás, lovász, csősz, vachter, szolgáló stb.). Köztük található az égettbor főzését 51 PML NkV SZK 1632/33.114., 123., 132. pag. 52 Nagykőrös számadó bírája 1767. március 18-én jegyezte fel, hogy „Szilosi Mihály Cserőkéért hir nélkül menvén" az erdőre, s ezért a kihágásért 28 Vi dénár bírságot fizetett a város kasszájába. PML NkV SZK 1767/68.; Nagykőrös szomszéd Nyársapát pusztáján, egy erodált homok hegyen, Varjason egy tanúkihallgatás során 1818-ban elmondották, hogy „ezen a' hegyen boczfa apró Cserőkefa, galagonya, csipkefa etc. termett". Tehát „boczfa" bodzafa és „cserőke", azaz fenyőfa is megtalálható volt a szél tépázta domboldalon. Novák, 1994. 28, 896.; A cserőke fenyőfanév őrződik „Ceglédbercel- Cserő" vasútállomás nevében is. Ez a terület a XVIII. század végéig - míg a clariss apácák örökébe lépő Vallásalapítványi Uradalom létre nem hozta Bércéi telepes községet - Cegléd mezőváros keleti, ligetes, erdős részét alkotta Cseró' néven. Vö. Novák, 1982. 53 A történeti etimológia nem ismeri ezt a szót. 54 PML NkV SZK 1631/32.107. pag. 55 PML NkV SZK 1640/41. 200. pag.; SZK 1644. 165. pag. 56 PML NkV SZK 1635/36.112. pag. 57 PML NkV SZK 1643/44.185., 188. pag. 58 PML NkV SZK 1645/46.186. pag. 59 PML NkV SZK 1648/49. 201. pag. 60 PML NkV SZK 1691/92. 25. pag. 61 PML NkV SZK 1705/1706. (1705/09.) 41. pag. 89
