Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 10. szám - Kántor Lajos: F – elszámolás

átcsap simogató mozdulatokba. Az ujjak gyöngéd játéka, a szétfröccsenő sperma, a vonagló test kiűz minden gondolatot a fejéből. A Nő egyenletes, nyugodt lélegzése hozza vissza a hosszú percekig tartó gyö­nyörállapotból. Szinte visít benne annak felismerése, amit ténylegesen megélt. A Nő kezének az érintését elutasító mozdulattal törli le a szétfolyt spermát. Az idegenül rábámuló szempár visszahozza a kétségbeesést, a zavart. De még akkor sem tér teljesen magához, amikor a soha-meg-nem-ismételhetőség gondolatával, vigasznak szánva, kimondja: - Egyszer majd én fogom magát ilyen örömben részesíteni! - De tudja, hogy szavai értelmetlenek, a semmibe csengnek, és marad számára továbbra is az élettelen forma, a képzelet. 55. ?? 56. Nem neked valók ezek a mesék vagy játszmák, kedves János. Nem mond­hatom, hogy kinőttél volna belőlük, csupán kissé szabadabb szárnyalása kéne legyen a dolgok menetének. Akadályok, megszorítások között lehetetlen játszani. Néha elkelnének az olyan napok, órák vagy akár pillanatok, amikor az ember mindentől függetleníteni tudja magát, és játszik gondfeledten, derűsen, vidáman. Úgy, ahogy azt teljes komolysággal teszi a gyermek. Nem tudom, éreztem-e én valaha ilyesmit. Gyermekkoromtól megfosztottak, felnőttkoromban meg nem akadok partnerre. Mindenhol tiltások sorozata, amit még ésszerű érzelmességgel sem tudok sóhaj nélkül lenyelni. Fáj, János, nagyon fáj, hogy én mindig, mindenhol, valami­ről lemaradok. Mostanában komolyan foglalkoztat újra az öngyilkosság problémája. Néha úgy érzem, hogy képtelen vagyok már egy olyan lényegi változást létrehozni, kiprovokálni az élettől, ami egy másabb életformát jelenthetne. Szerinted az egyedüllét, magány, az enyém fajta, a családnélküliség, gyereknélküliség álla­potában van valami természetellenes? (Nyilván ilyenkor az ember nehezebben gondolkozik - éjszaka 2 óra, állomás)... Most nagy, hangzatos szavak motoszkálnak bennem. Elindultam szép las­san - nemsokára jön a vonat. Az önmagam megfogalmazásának igénye után talán eljutok oda, hogy egyszer majd igényt fogok érezni a mások megfogal­mazására is. 57. az éjszaka - s az ébredés Hydrostop magnóliás arckép (Fülöp Antal Andor) „Mit tudnak azok, akik nem az élet mélyéről jönnek?" (Bálint Tibor) 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom