Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 10. szám - Kántor Lajos: F – elszámolás
A másik találkozásom Sütővel a Bethlen-kollégium 350 éves évfordulóján volt. Mint diák a szervezőbizottság tagja voltam. Bámészkodtam - tulajdonképpen semmi szerepem nem volt. S amikor megérkezett Sütő András, a többi meghívottal, én is ott voltam. A beszédére nem emlékszem. Csak utólagosan, kezdő tanítóként, olvasmányként hatott a szövege. S most? Nem tudom! Teljesen közömbösen vettem tudomásul, hogy mellette ülök, s beszélgetünk. Talán ingerelt, bosszantott - vagy valami ehhez hasonlót váltott ki belőlem. Most is kérdeznék tőle, de nem érdekelnek a válaszai. TALÁN... 35. Mit válaszolhatott - válaszolt-e egyáltalán - a mesebeli János (az apostol?) ezekre a Sütő Andráshoz kapcsolódó emlékekre? Érdekelné most az elszánt utóolvasót egy korabeli válaszlevél. Ehelyett most saját korábbi-későbbi írásaiból tallózhatna. Például az 1974-es Pezsgő-díj vitáján elhangzott szövegéből. Az Istenek és falovacskák című esszékötetet díjazták, barátaival (ő két esszét emelt ki, szavazata indoklásául, a Perzsákat és a Nagyenyedi fügevirágot). A levelek folyamatos olvasását megszakító, tulajdonképpen filológusi kutakodást igénylő cetliken (mert a jegyzetek ugyanazon a papírlapon nem feltétlenül egymáshoz közeli időben készültek) meglepően sokszor találkozik Sütő nevével. Legtöbbször a drámák, a színház kapcsán. A nagy élmény sokaknak a Kolhaas- dráma volt, A lócsiszár virágvasárnapja, Harag György rendezésében. Álljon itt néhány kiemelt - saját kritikai szövegeibe átemelt - Sütő-mondat: „Ott kezdődik az ember! Amikor összetéveszti magát azzal, amitől megfosztották." Vagy: „Mi történik a gondolattal és porhüvelyével, miután önkéntesen kivonul a boldog szemlélődés édenkertjéből?" Vagy: „Nem idomításra: gondolkodásra születtem. Embernek születtem, aki nemcsak a testével: a gondolataival is rendelkezni akar." (Csillag a máglyán) És: „Amire nem lesz saját szavad: elpártol tőled." (Hogy szolgál az édes anyanyelve? - ez lett vagy csak lett volna, már nem tudja pontosítani, a kritikai reflexió címe.) A magunk mindennapi revíziója - mégis ezt a cikkcímét (a Makkai-parafrázist) szereti talán a legjobban. Több irányba intézett figyelmeztetésnek szánta, történetesen a Korunkban, közvetlen a Sütő-Panek-polémiához szólva hozzá; az elhíre- sült Csipkerózsika-vita összegzésére készült. Ebben nem tért ki Sütő pályájának korai szakaszára (arra az időszakra, amikor a rendszer kegyeltjeiként még Hajdú Győzővel barátságban álltak - apropó, revízió szükségessége!); a vitatkozók szövegeit próbálta szembesíteni, értékelni. Tulajdonképp ma már mindegy, hogy kitől idézte - egyetértéssel - az ilyen mondatokat: „Az igazság nem kisajátítható, nincsenek kizárólagos birtokosai." (Ha jól silabizálja az apró betűket, ez történetesen Sütőtől való - de akár önkritikának olvasható.) „A nemzetiségi hovatartozás érzelmi térre korlátozása az első lépés annak feladása felé." (Ez alighanem a vitába bekapcsolódott Láng Gusztáv egyik megjegyzése volt.) A Csipkerózsika- vita történetéhez tartozó személyes emléke Panek Zoltán látogatása náluk, otthon. Nagy Albert Fehér kakasa alatt ültek, és ő (szívesen nevezi magát továbbra 39
