Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 9. szám - BAHGET ISKANDER HETVENÉVES - Kabán Annamária: „Költő sem vagyok, csak ember”: Fájdalom és együttérzés, mélabú és játékosság Dsida Jenő verseiben

száz apró csecsebecs, kéziratos lapok felnőtt tornyai és nyolc telegyúrt fiók jelzik elrobogó életem útjait, [■■■] Jelzik a kéziratok az élet múlását is, számvető utalással a huszonhetedik életévét betöltő költő élethelyzetére: három kurta kis év, pár közel állomás, s harminc évbefutok. Ott lebegek, miként ívcsúcsára repült fólhajított kavics, mely máris lefelé zuhan. A költemény második szerkezeti egységében valósággal életre kelnek a tárgyak, ame­lyek behálózzák, béklyóba kötik a lelket. A szőnek, szövik, kötik igék sorjáztatása teszi ezt szemléletessé, hangsúlyozva, hogy az ördögi hálóból nincs is talán menekvés. ...És alattomosan szőnek a tárgyaim, lelkem szárnya köré untalanul szövik apró szálaikat. Pókfonalak kuszáit borzas rengetegét kötik- úgy vergődöm e sok tárgy szövevénye közt, mint bogárka repes, zümmög az ördögi pókháló sűrűjén, míglen a vérivó végzet ráteszi karmait. Hasonlít a tárgyaknak ez a felsorolása Kosztolányi Dezső Boldog, szomorú dal című köl­teményének felépítéséhez. Kosztolányi is előszámlálja azokat a földi javakat, amelyeket magáénak tudhat, és amelyektől boldog is lehetne. Az idő múlása azonban gyötrő felisme­résre vezeti: „...nincs meg a kincs, mire vágytam, / a kincs, amiért porig égtem, i Itthon vagyok itt e világban, / s már nem vagyok otthon az égben." A Dsida-vers is mély felismeréssel folytatódik: ..............-és néha belém nyilall sejtelemszerüen, hogy botor út ez út, végromlásba, halálba visz. A földi birtoklás káprázata, jelzi a vers, a lélek halálát okozhatja. E felismerés döbbeneté készteti a lírai ént lázadó aktivitásra, minden megkötöző erő ellen indított ádáz küzdelem­re, mely ellentétben áll a vers első két harmadában tanúsított passzivitásával. Kérdések és aktivitást hangsúlyozó főnévi igenevek (rontani, törni, széthajigálni, tapodni) halmozása teszi dinamikussá ezeket a sorokat: ... Meddig késlekedel, ifjúi lázadás? Gyúl-e bennem erő szertecibálni e vadgubancu hínár sanda sövényeit, s meglengetni szabad karom? 121

Next

/
Oldalképek
Tartalom