Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 9. szám - BAHGET ISKANDER HETVENÉVES - Monostori Imre: Kovács Imre, Szekfű Gyula és a Magyar Szemle

Érdeklődéssel tekint a külföldi jó példákra. Pártfogói jóvoltából tanulmányozhatja az ausztriai hubertendorfi népfőiskola munkáját (ld. 1935. okt.), s rövid ideig lehetőséget lát a munkanélküliséget csökkentő munkatábori programokban (A munkatábor. 1937. aug.; A magyar munkaszolgálat. 1937. okt.). Kezdetben motiválják ezek a lehetőségek, lassan azonban kételyeinek is hangot ad. Nyilvánvaló, hogy ezekkel az amúgy is sokba kerülő, egy kicsit mesterségesnek tűnő beavatkozásokkal nem lehet megoldani a súlyos munka- nélküliséget s a mélyszegénységet. Figyel a politikailag szélsőséges megnyilvánulásokra is. Például az Alföldön több helyütt lábra kapó kaszáskeresztes mozgalom anarchistáira, akik éppúgy gyűlölik az urakat, mint a kommunistákat. Három és fél millió az agrárproletár, a kétségbeesett szekták (politikai és vallásiak egyaránt) bőven szedik áldozataikat. „Felszabadulds vagy pusztulás! Csak ez lehet a magyar parasztság sorsa, és ezt szó szerint kell érteni. " (A kaszáskereszt-mozgalom. 1936. ápr.) Szekfű Gyulával, illetőleg a Magyar Szemlével is részben polemizálva egyik itteni cikkében arról ír, hogy az értelmiségi és a parasztifjúság találkozása nem sikerült. Ugyanis a hangadók minden városi és iskolai közösségben a polgárság fiataljai, ennélfogva a parasztgyerekek kénytelenek hozzájuk alkalmazkodni. Lassan elvesztik saját szokásaikat, megtagadják fajtájukat, és véglegesen elszakadnak a falutól. A faluszemináriumok sokszor formálisak, a parasztfiatalok nehezen barátkoznak. „Ma, amikor a falukutató láz abbahagyott, és az első kísérletezések majdnem teljesen csődöt mondtak, szinte reménytelennek látjuk a helyzetet." (Az értelmiségi és a parasztifjúság. 1937. máj.)

Az 1937-es év rendkívüli jelentőségű Kovács Imre életében. Tavasszal a Márciusi Front zászlóbontása, amelyben vezető szerepet játszik (volt tehát hajlama és képessége a baloldallal való párbeszédre is), majd ősszel, október 27-én a nagy port fölvert bírósági per A néma forradalom miatt. (A szerző itteni szakirodalmi hivatkozásaiban az áll, hogy a könyv történelmi részeit többek között a Hóman Bálint és Szekfű Gyula által írt Magyar történetre építette.) A vád - idézve a bírói tanács elnökét - „sajtó útján elkövetett osztály elleni izgatás bűntette és a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség". Kovács védője (Sulyok Dezső parlamenti képviselő) hiába kér lehetőséget a könyvben szereplő állítások tényszerű bizonyítására, valamint tanúk (többek között Szekfű Gyula) meghallgatására, az elnök ezt elutasítja. Kovács Imre felkészülten, bátran és őszintén védi igazát, de teljesen hiába: három hónap börtönbüntetést kap. (Az ítélet indoklásában az elnök azzal magyarázta a védelem bizonyítási kérelmének elutasítását, hogy „azok a tények, amelyeket a védelem bizonyítani kíván, még valóság esetén sem adhatnak alapot olyan általánosító jellegű következtetések levonására, amilyeneket a vádlott tett", azaz nem a tényeket mérlegelte a bíróság, hanem a következtetéseket ítélte el.) S ezen a döntésen nem változtatott a parlamentben ezzel kapcsolatban lezajlott vita sem. 1938 márciusában a másodfok, júniusában a Kúria is jóváhagyta az elsőfokú döntést. (A „Szolgálat és írás Munkatársaság" nevében még 1937 végén Szabó Zoltán gyűjtötte össze és jelentette meg a per iratanyagát és a parlamenti visszhangokat. Új kiadásban ld.: Kovács Imre: A néma forradalom. A néma forradalom a bíróság és a parlament előtt. Szerk. és utószó Erdész Adám. 1989. Vonatkozó idézeteink innen valók.)

Szekfű Gyula azonban megtalálta a módját annak, hogy megnyilatkozzék az ügyben. Egyáltalán a történelem és a korabeli valóság összefüggéseinek nem könnyű témájában. 1937. december 15-én terjedelmes cikket jelentetett meg a Korunk Szava című kétheti katolikus lapban. (A szerkesztővel, Katona Jenővel régebb óta jó viszonyt ápolt.) Figyelemfelkeltő már maga a cím is: Magam és mások ügyében. Szekfű számba veszi háromnégy frissen lezajlott sajtóper tárgyait, és hosszasan taglalja a tanulságokat. Bár Málnási Ödön történeti munkájáról (A magyar nemzet őszinte története) nincs egyetlen jó szava sem, sőt keményen elítéli annak szélsőjobbos irányát (megállapítva, hogy az nem egyéb, mint

115