Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 9. szám - BAHGET ISKANDER HETVENÉVES - Monostori Imre: Kovács Imre, Szekfű Gyula és a Magyar Szemle
Monostori Imre Kovács Imre, Szekfű Gyula és a Magyar Szemle Kovács Imre életéről, küzdelmeiről, műveiről ma már, a centenárium évében viszonylag sokat tudhatunk. A nyolcvanas évek végén (1989-ben) napvilágot látott A néma forradalom újrakiadása, bőséges mennyiségű kísérő dokumentumokkal, Erdész Adám válogatásában és tanulmányértékű utószavával. A kiadások, a művek kiadása, illetőleg újrakiadása tekintetében ez volt az első lépés, az „áttörés" kezdete. Kissé később (s nem mondhatni, hogy folyamatosan és szisztematikusan) munkáinak (itt a tanulmányokra, cikkekre gondolok) egy részét a „rendszerváltozás" után különböző válogatásokban, tehát erősen szelektálva kiadták vagy újra kiadták (Népiség, radikalizmus, demokrácia. Publicisztikai írások. 1992; Tanulmányok 1935-1947. 2003; Virtuális Magyarország. Politikai írások 1948-1980; 2005), életmű-bibliográfia készült róla (Hartyányi István munkája 1993-ban), elérhetővé váltak itthon is a már Amerikában magyar nyelven írt memoárjai (A Márciusi Front. 1980; Magyarország megszállása. 1979, ill. 1990), s Huszár Tibor jóvoltából kis könyvnyi terjedelmű, rendkívül érdekes és nem kevésbé hasznos életműinterjú készült vele New Yorkban 1977 októberében. (Ld. H. T.: Beszélgetések. 1983. 62-209.) 2010-ben vaskos dokumentumkötet látott napvilágot - Egy homo politicus itthon, Európában és Amerikában címmel - Molnár M. Eszter szerkesztésében, majd - ismét Szabó A. Ferenc jóvoltából - 2011-ben egy újabb válogatás (Kovács Imre válogatott írásai). 2012 végén, már a centenárium jegyében jelent meg Haas György (jóval korábban írt) könyve Kovács életéről és politikai pályájáról (Kovács Imre — Harc a nemzeti függetlenségért). Ám mindezeket egybevéve is még messze vagyunk attól, hogy az egész életművet egyszerre és egészében átláthassuk: az említett Hartyányi- féle bibliográfia például mintegy 900 tételt sorol fel tőle (ennél mindenképpen többet írhatott), ezek közül azonban nagyon sok írás (a többség) ma is csak a korabeli lapok, folyóiratok hasábjain található meg (vagy éppen a Columbia Egyetemen őrzött hagyatékban). Nem szólva arról, hogy tíz magyar nyelvű önálló kötete közül csak kettő érte meg az itthoni újrakiadást. (A nem magyarul írottakat természetesen magyarul kellene kiadni.) A pillanatnyilag előttünk álló, magyar nyelven olvasható életmű tehát még mindig hiányos és kronológiailag esetleges, az életműkiadás továbbra is várat magára. Mindazonáltal az említett kiadások (valamint a forrásként használható folyóiratok és újságok szemlézése) nyomán elég megbízható írói összkép és személyiségrajz adható róla születésének centenáriumán. Kalandos, küzdelmes és bizonytalan ifjúkora volt. (Ez a körülmény egész életére vonatkozóan is érvényes lett később.) Apját - aki kulcsári, amolyan felügyelőféle munkát látott el az alcsúti főhercegi uradalom egyik pusztáján, Felső-Göböljáráson - kilencévesen vesztette el; majd 11 éves korától budapesti árvaházban, illetőleg egyházi diákotthonban élt hosszú éveken át. Szorgalmasan, konok, következetes, radikálisnak számító életelv szerint tanult, művelődött, járt közgazdasági egyetemre. (Egyik tanára még a Toldy Ferenc Reálgimnáziumban - ahová Németh László tanár édesapja segítségével jutott be - attól 110
