Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 9. szám - BAHGET ISKANDER HETVENÉVES - Kriskó János: Egy művész legyen humanista: Beszélgetés Bahget Iskander fotóművésszel
szetek minden területén. Katarban a labdarúgó-világbajnokság megrendezése miatt a közeljövőben 22 stadiont fognak építeni. Ez óriási lehetőséget jelenthet a képzőművészeknek is, biztosan szükség lesz szobrokra, festményekre, gondosan megtervezett és megépített kertekre, parkokra. Ehhez az alkotótáborhoz kérhetnék arab segítséget diplomata ismerőseimtől. De tőlük ezt most nem várom, ők inkább politikusok, kisebb az affinitásuk a kultúrához. Elég feladat lesz nekem bevonni őket a már elindult folyamatba, elérni azt, hogy az ötlet mellé álljanak.- Fél évszázada élsz Magyarországon. Meg tudod-e fogalmazni a mai identitásodat? Ki vagy te? Egy magyar állampolgárságú, de kultúrájában változatlanul arab gyökereihez ragaszkodó szír férfi, vagy valaki más? Fontos-e, hogy ezzel világosan tisztában légy?- Nagyon nehéz erről bármit is mondanom. Itt élek Magyarországon, itt van minden barátom. Ha az egész életem, a családom is itt van, akkor nekem bizonygatnom kell a hovatartozásomat? Ha én nem szeretem a szülőhazámat, akkor soha nem leszek jó magyar ember sem. Nem lehet, hogy valakinek ne legyen apja és anyja. Mindkettő éppúgy fontos. Ez így van velem is. Aggódom a szülőhazámért, hogy az ottani változások jobb életet hozzanak. Fontosnak tartom a két kultúra közeledését. Furcsa nekem, ha valaki ez ellen dolgozik, ha a különbségek növelésére törekszik, nem a közeledés elősegítésére. Nagyon nehéz kérdés az is, hogy mi a haza. Itt élek. Nekem a haza a fontos, ahol élek. Amikor Algériában voltam, honvágyam volt Magyarország felé. Pedig arabok között éltem és dolgoztam. Ha elmegyek Szíriába, a szülőföldemre, a családom körébe, akkor is ugyanezt érzem: én már itt vagyok otthon. Ugyanakkor tudom, hogy olyan helyről származom, amely méltán tart igényt az egész emberiség megbecsülésére, hiszen az én országom volt az európai civilizáció egyik bölcsője. Mi találtuk fel például az írást. Mi adtuk a három világvallást az embereknek. Tízezer éves civilizációnk van, amit most a világ szeme láttára rombolnak porig, és különféle indokok hangoznak el a sajtóban nap mint nap, hogy megmagyarázzák ennek a rombolásnak a szükségességét. A világ a kultúra bölcsőjét rombolja különböző ideológiák irányítása alatt. Ez természetesen nagyon fáj nekem, és nem is találok elfogadható magyarázatot a történtekre. Én Magyarországon soha, egy pillanatig sem éreztem magam idegennek. Mindig itthon voltam itt.- Hetvenéves vagy. Ez az életkor arra késztet, hogy az ember mérleget vonjon. Mennyire vagy elégedett az életeddel?- Az ember soha nem nyugszik. Nem érzem a hetven évet. Akkor sem döntenék másként, ha újra kéne kezdeni az életemet. Szép elismeréseket kaptam, nagyon sok kiállításom volt, nagyon sok ember szeret engem. Én is szeretem őket. Szinte mezítlábasán, egy másik kultúrából jöttem ide, itt a magam erejéből és tehetségéből kiharcoltam a helyemet ebben a társadalomban. Mégis az a benyomásom: sokkal többre vihettem volna, sokkal többre lehettem volna képes. Egy kicsit elfolyt az ujjaim között az idő. Sokkal többet tehettem volna az országért, annak kultúrájáért, ha nem mindent magamnak kellett volna kikaparnom. Tető alá hoztam számos olyan kapcsolatot, amely nélkülem ma nem létezne. Az egész életemet annak áldoztam, hogy a két kultúra közeledjen egymáshoz. Az unokáimnak, a dédunokáimnak is szeretnék a kultúrák között érvényes, működő kapcsolatokat örökül hagyni. Ha lett volna a műteremben olyan segítségem, akire a rutinfeladatokat rá tudtam volna bízni, ha lett volna pénzem egy ilyen munkatársat megfizetni, akkor talán hatékonyabb 83
