Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 9. szám - BAHGET ISKANDER HETVENÉVES - Kriskó János: Egy művész legyen humanista: Beszélgetés Bahget Iskander fotóművésszel

lehettem volna a saját ügyeimben. Nem sírok, mert a fotóművészszakma megbecsül. A házat, amit felépítettem magamnak, nagyon élvezem. A kertemet szeretem, és szeretettel osztom meg a barátaimmal. Azt szeretem, ha a barátaim nálam gyűlnek össze. Nekem az az öröm, ha adhatok, ha én vendégelhetem meg, én szolgálhatom ki őket.

Beszéltem arról, hogy szerettem volna egy hidat, egy kulturális kapcsolatrendszert az arab világgal. Ma is azt szeretném, ha ennek lenne visszhangja, akadna követője és finanszírozója. Nem akarok ebből pénzt magamnak, erre is ugyanúgy költenék, mint ahogy mindig is tettem a művészetért. Az alkotótábor, amit megálmodtam, remélem, egyszer megvalósul. Nem nekem, én már befejeztem, a hetven év elrepült, hiába szeretnék, nem tudok újra tizenöt éves lenni. De olyan vetésre vágytam mindig, amely utánam is termőképes.

Kár vizet önteni a sivatagba, ha nincs növény, amely ezt hasznosítani tudja. Akkor a víz cél nélkül párolog el. Ezért szeretném én megvalósítani ezt a tervemet, hogy ne cél nélkül folyjanak a kapcsolatkeresések. Bármikor fél kézzel tető alá tudnám hozni a tábort, ha valaki társul szegődne. És nem magamnak, hanem az ország javára. Egyelőre nem találom a társakat ehhez, de nem adom fel. Soha nem adom fel az álmaimat.

84