Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 9. szám - BAHGET ISKANDER HETVENÉVES - Kriskó János: Egy művész legyen humanista: Beszélgetés Bahget Iskander fotóművésszel
Aleppo Damaszkusz után a legtekintélyesebb városa Szíriának, nagy ipari központ. Ott volt egy olyan műszaki főiskola, amit a németek alapítottak és vezettek. A tanári kar is németekből állt. Általános gépészmérnöki karra jártam. Bejutni is nagyon nehéz volt, mert rangos iskolának számított. Jól felszerelt volt, a német precizitás, rend és fegyelem uralkodott benne. Elvégeztem két teljes évet, amikor pályáztam külföldi ösztöndíjra. Én választottam Magyarországot a lehetséges négy ország közül: Franciaországba, Olaszországba vagy a Szovjetunióba mehettem volna még.- Vajon miért Magyarországot választottad? Mit tudtál rólunk?- Nem sokat tudtam akkor Magyarországról. Tudtam, hogy Franciaországba nem megyek, mivel Szíria francia gyarmat volt. Nem haragudtam rájuk, de nem akartam oda menni. Olaszországba azért nem mentem, mert a sajtóból csak a maffiáról hallottunk: gyilkosságokról, füllevágásról, ujjlevágásról, zsarolásokról. Nem volt kedvem ehhez a világhoz. A Szovjetunió az országaink közötti vasfüggöny miatt eleve kiesett. Maradt tehát Magyarország. Az 56-os eseményeknek nálunk nagy visszhangja volt, nem utolsósorban az egy időben zajló szuezi válság miatt, és hát itt volt Puskás Öcsi. Tudtam a térképekből azt is, hogy az ország szomszédos Ausztriával, hogy jó a kapcsolat a két állam között. Arra következtettem ebből, hogy valamennyire Magyarország is nyitott. Úgy döntöttem tehát, hogy ide jövök, de azt sem tudtam, hogy itt milyen nyelven beszélnek. Hoztam arab-német, arab-francia, arab-angol szótárt. Egyik sem vált be.- Kanyarodjunk vissza még a gyermekkorodhoz. Oda, amikor meghalt a nagyapád, és a testvérei magukhoz akartak venni. Mi lett a sorsod ekkor?- Apám egyik testvéréhez kerültem egy jó ideig, utána édesanyámhoz.- Miből tudtad finanszírozni a tanulmányaidat?- Mi nem voltunk szegények. Utaltam már rá: ha nem lett volna birtokom, én nem tudtam volna tanulni otthon sem, hát még külföldi ösztöndíjat megpályázni! Apám egyedüli örököseként nagyobb földterületet örököltem. A család földjei egymás mellett voltak, ez érthető, hiszen korábban minden nagyapámé volt, ő osztotta szét a földjét a gyermekei között. Voltak olajfaligetek, dohányföldek, búzaföldek egymás mellett. Az enyémek mind középen, a többi fiúétól közrefogva. Édesanyám bérbe adta az én nevemen lévő területeket apám testvéreinek és másoknak is. Az arányokra már pontosan nem emlékszem, a művelés fejében övék volt talán a termés 60 százaléka, az enyém, mint gazdáé, a 40 százalék. De az is lehet, hogy fordítva. A részemből félretettünk annyit, amennyi a család számára szükséges volt, a többit, a felesleget értékesítettük. Ebből lett a pénz a taníttatásomra.- Édesanyád második házasságából vannak-e féltestvéreid?- Vannak, csak kissé zavarban vagyok, nem tudom pontosan, hogy 10 vagy 11 féltestvérem van-e. Én 25 évig nem tértem haza Szíriába, többen azalatt az idő alatt születtek. Arra emlékszem, hogy amikor 25 év után hazautaztam, éppen akkor volt az egyik lánytestvérem 25. születésnapja. Ő nyilván soha nem láthatott engem korábban, még ha hallott is rólam.- Tehát amikor Szíriában egyetemista lettél, akkor már édesanyád nevelt.- Tulajdonképpen úgy nevelt, hogy én mindig vándorló voltam. Latakhiában is, Aleppóban is egyedül éltem, de mindig volt helyem otthon. A iskolai szünetekben, évente néhány alkalommal, hazalátogattam. Már korán önálló lettem. Volt édesanyámnál egy 60
