Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Füzi László: Kecskeméten a kultúra még képes közösséget teremteni
bármi történik is, a Forrásnak meg kell maradnia. Ez volt az alapállása, és ehhez mérten szabták Hatvani Dániel főszerkesztőnek a pártfegyelmiket meg mindent, amiket akkor szörnyű volt átélni, Danit közelről figyeltem, tudom, mit jelentett ez számára. Romány Pállal is kétszer vagy háromszor találkoztam személyesen, inkább ünnepi beszédeket hallottam tőle. Igazából ekkor már nem létezett az a pezsgőbb kapcsolat az értelmiségiek felé, ami hallomásom szerint Pozsgay Imre idején még megvolt. A nyolvanas években már jobban elkülönült a hivatal, mint korábban. Ezt a magam tapasztalatai, a korábbi időszak kapcsán pedig a beszélgetéseim alapján gondolom így.- Térjünk át az elméleti síkról egy kicsit személyesebb, és a Forráshoz kötődő témákra. 1982-ben Egerből kerültetek Kecskemétre, Hatvani Dániel volt akkor a Forrás főszerkesztője, ő keresett meg?- Nem, Egerben az irodalmi lapoknak szerveztünk Cs. Varga Istvánnal találkozókat. Először a Tiszatáj jött, aztán a Forrás. A Forrás-estet én vezettem, Buda Ferenc, Szekér Endre, Bodor Jenő volt ott. Ezt követően Szekér Endre írt egy levelet - az itteni közösséggel egyeztetve -, amiben fölvetette azt, hogy jöhetnénk Kecskemétre. Ez volt a történet, és erre jöttünk is.- Tehát a kiválasztásod ennek a személyes kapcsolatnak volt köszönhető?- Igen.- Szeged után pár évig Egerben éltetek, utána kerültetek Kecskemétre. Az említett írásodban kitérsz arra, hogy Kecskemét ebben az időszakban nyitottabb, befogadóbb jellegű város volt, mint Eger. Mikor ide kerültél, a Forrásnak mekkora presztízse volt Kecskeméten és országosan? Milyen volt ennek a lapnak a megítélése?- Térjünk kicsit vissza az elmélethez! Úgy gondolom, hogy 1979-től '83-ig a magyar társadalom már felbolydult életet élt. Az irodalom mindenképpen, 1979-től, a Fiatal írók Találkozójától5, ami Lakiteleken volt, mondjuk 1983-ig, a Mozgó Világ kikészítésének az évéig. Közben irodalmi botrányok voltak, komoly írások, összeállítások, amelyekből a politika csinált botrányt. Például a Forrásból a Csoóri-írás kivágása, a szárszói konferenciára emlékező számunk. Fontosnak tartottuk a múlttal kapcsolatos kép kitágítását, és kísérletet tettünk mindannak az elmondására, amit az adott kor társadalmáról el kell mondani, '79 és '83 között ez nagyon erősen megtörtént. Engem, amikor a Forráshoz jöttem ez a vágy hozott ide. 1979-ben én a szegedi irodalmi világból léptem ki, a központi alakja annak a világnak Ilia Mihály tanár úr volt, ott volt Baka István, Zalán Tibor, Géczi János, Csapody Miklós, távolabbról Zelei Miklós. Elkerültem Egerbe, úgy éreztem, hogy távol voltam mindentől, közben pedig zajos irodalmi-politikai események történtek. Katonatársam volt Elek István, vele kapcsolatosan hallottam a szentendrei találkozóról, akkor hallottam Lezsák Sándorról, Tóth Erzsébetről. Följártam Pestre, a József Attila Kör gyűléseire, azt akartam, hogy az irodalmi és társadalmi mozgásban én is részt vegyek...- ...és ehhez képest Eger...- Igen, ehhez képest elszigetelt volt, Kecskemét onnét centrumnak tűnt! Természetesen nem volt olyan centrum, amilyennek az ember egy centrumot elképzel. Egyébként centrum volt, csak nem a mitizált. 5 A találkozó harmincadik évfordulójára emlékkötet is megjelent: Fiatal írók Találkozója Lakitelek, 1979-2009 címmel. Tóth Erzsébet, Agócs Sándor (szerk.), Antológia Kiadó, Lakitelek, 2009. A Forrás 1979. szeptemberi számában számolt be a rendezvényről és az ott elhangzottakról. 232
