Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Füzi László: Kecskeméten a kultúra még képes közösséget teremteni
- Pesthez és Szegedhez közelebb.- Mindenféle értelemben, nemcsak földrajzilag, hanem szellemileg is. Nagyon sok emberrel lehetett itt találkozni, de ez a periódus már az ütközések időszaka volt. Engem meglepett - ezt leírom a könyvemben is -, hogy idekerülésünk után két héttel behívtak, és azt mondták, akkor kapok útlevelet, ha besúgást vállalok. Nem vállaltam, ez egyszerű tény. Tény, hogy akkor már ilyen típusú ütközések voltak, aztán jöttek Hatvani Daninak a különböző pártfegyelmi ügyei. 1983-84 után a Forrás már nem azt a periódusát élte, mint amiért én egy-két évvel korábban idejöttem. Nehéz időszak volt ez számomra, azzal együtt, hogy azt is megtanultam, hogy nem csak a közvetlenül politizáló irodalom az irodalom. Ezt egy olyan fiatalembernek meg kellett tanulnia, aki valamilyen módon a társadalmi cselekvés lázában égett. Talán azért nem annyira, amennyire ez a mondat mondja, de ezt nem tudom másként mondani. Kecskemétben alapvetően az volt a fantasztikus, hogy mindig lehetett valakivel találkozni. Például kimentünk egyszer Lezsák Sándorhoz Lakitelekre, akkor ott volt Pócs Péter és Zám Tibor, és azonnal kialakult egy komoly beszélgetés. Ratkó Józseffel, Pomogáts Bélával is Lezsák Sándornál találkoztam először. Kimentünk beszélgetni, s valaki mindig ott volt. Azt lehetett érezni, hogy a '83-'84-es nagy vágás, a társadalmi érdeklődésben cezúrát jelentett, ami majd csak a nyolcvanas évek második felében oldódott fel. Akkor már közvetlenül politikai, és nem irodalmi téren jelentkezett ez az érdeklődés. A jelzett váltást nagyon nehezen éltem meg, végül is elmentem óraadónak az Egészségügyi Szakközépiskolába a nyolcvanas évek második felében. Szerkesztettem, de ugyanakkor kerestem valami közvetlenebb kapaszkodót is a világhoz, ebben voltak anyagi kényszerek is. Sokféle kényszer volt, de világéletemben három dolog érdekelt: a szerkesztés, a tanítás és a kutatás. Egy idő múlva elkezdett hiányozni a tanítás, ez is benne volt, de az is, hogy nem éreztem azt, hogy valódi cselekvés az, amit a Forrásnál csinálunk. Akkor még a közvetlen cselekvés vágyában éltem, a Szárszó-számot például cselekvésként éltem meg. A szerkesztőségen belül is kollektív munka volt, és úgy éreztem, hogy azzal azért mondtunk valamit. Ráadásul Szárszónak is volt mítosza, bele lehetett kapaszkodni, ilyen hajlandóságok akkor még voltak bennem, ezeket nyesegetem vissza magamban.- Az, hogy a Forrás megváltozott, csak a külső környezetnek tudható be, vagy annak is, hogy szerkesztőbizottságot ültettek a Forrás élére?- Nyilván mindkettőnek! Ezek szorosan összefüggnek, ezt elválasztani nagyon nehéz. Volt olyan folyóirat, melyet megszüntettek, mert az, hogy Mozgó Világ néven futott valami tovább, az nem azt jelentette, hogy ugyanaz volt, mint a korábbi. Egyébként ha én lettem volna a legfőbb pártvezető, én is megszüntettem volna a Mozgó Világot, annyira jó volt! A megszüntetendő lapok listáján ott volt a Tiszatáj, a Forrás, az Alföld, tehát amelyiknél botrány volt, ahol mozgás volt. A Mozgó Világot az predesztinálta erre a sorsra, hogy generációs lap volt. A saját generációján belül pedig a teljes spektrumot lefedte, az íróktól a képzőművészeken, zeneszerzőkön keresztül, tudatosan, mély következetességgel szerkesztve. Pesten kívül máshol nem lehetett megcsinálni egy ilyen széles horizontú lapot. A Forrásnál is, és a Tisztatájnál is bekövetkezett a politika irányába való elmozdulás. Megvolt az esély arra, hogy ezekkel a folyóiratokkal is megtörténjen az, ami a Mozgó Világgal történt. Az újabb könyvekben szerencsére már találok erre utalást, nemcsak egy lapot említenek meg, hanem a korszak több meghatározó szellemi-irodalmi műhelyét is bemutatják. Nyilván a lap is változott a nyolcvanas években a pressziók hatására. Ebben a szerkesztőbizottságnak is megvolt a szerepe, bár csak az adminisztráció növekedett a beléptükkel, a tudatba azonban beépült minden. Hatvani Dánielt ebben a vonatkozásban megértettem, én figyeltem a legközelebbről. Danival egy dologban nem értettem egyet. Dani kapcsán beszélgettünk mi Szekér Bandival, Buda Ferivel is arról, hogy amikor már 233
