Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Szekér Endre: "Ha kifogást találtak, ugrott az egész mű!"

séggel a háta mögött, és verseket írt, nem is rossz verseket. Főszerkesztő is volt sokáig, nagyon sokáig együtt dolgoztunk, nagyon kellemes időszak volt. Rengeteg külső támadás érte a Forrást! És volt egy olyan hullám, amelyet talán nem részleteznék. Talán leginkább belső központi politikai vívódás volt az, hogy a Tiszatájat vagy a Forrást üssék ki teljesen! Nem volt könnyű időszak! Olykor-olykor az én megbízott főszerkesztői működésem akkor következett be, amikor valakit kilőttek.

— Egyszer kilőtték Varga Mihályt, egyszer kilőtték Hatvani Dánielt. De térjünk még vissza a Kiskunság időszakára! Amikor létrejött, mennyire volt tipikus, hogy egy vidéki városban folyóiratot adnak ki?

— A Kiskunság talán még nem folyóirat, az még alkalmi kiadvány, valószínűleg minden alkalommal, minden megjelenéskor új engedély kellett. A folyóirattá válás a Forrás megjelenésével mondható ki.

— Amennyit én ismerek a Kiskunság egyes számaiból, azért úgy látszik, hogy a szerkesztési elvekben sok hasonlóság van!

— Igen, Miska volt az, aki egyéniségében, szemléletében hasonló igényekkel lépett föl és egyformán meghatározta mindkét lap arculatát.

— Két nevet említettél, Hatvani Dániel és Goór Imre nevét, akik a Kiskunságot elindították. Ugye Te vagy a harmadik?

— Goór Imre mint költő, kezdettől fogva itt volt, képzőművészeti alkata és technikai ismeretei alapján is nagy szükség volt rá, de mindenekelőtt igényes verseket írt, a kissé elfelejtett Tűztánc című antológiában tűnt föl. Garai Gáborék nemzedékével volt korban azonos.

— Amikor 1969-ben úgy döntött a Kiskunság körül kialakult írói kör, hogy rendszeresen megjelenő irodalmi folyóiratot hoz létre, annak milyen előzményei, milyen szellemi előzményei voltak? Mi vezetett a döntésig? Könnyű volt keresztülvinni?

— A helyzet úgy volt, hogy talán valamilyen politikai támogatás is kellett, és volt is mögötte. Ez valószínű együtt rezonált a politikai vezetés egy kulturáltabb személyiségével. Nem véletlen, hogy Pozsgay Imre volt az, aki a Forrás első számának bevezetőjét írta. Ez mindenféleképpen jelzi azt a kapcsolatot, amely sokáig meg is volt. Nagyon nagy jelentőségű volt a lap szempontjából Pozsgay kecskeméti tartózkodása, sokat jelentett!

— Láttam, hogy Pozsgay 1919-et köszöntő írásával indult az első szám, amelyben olyan szerzők voltak, mint Raffai Sarolta, Falu Tamás, Hatvani Dániel, Gál Farkas, Simonyi Imre, aztán Sántha György. Az akkor klerikálisnak kikiáltott Sántha György hogyan férhetett be a lapba? Ez már az olvadás időszaka volt?

— Nem így mondanám! Sántha György, aki hosszan tartóan Kecskeméten élt, és a környéken volt földbirtoka, Párizsban tanult, komoly szellemi múlttal rendelkezett. A népi írókkal, többek között Sinka Istvánékkal már a harmincas évektől személyes kapcsolatban volt.

Erdei Ferenc volt az, aki régtől segítette az ő sorsát. De ő végig megmaradt egy ilyen rebellis, külső, magányos valakinek, aki öregkorában írt vallásos verseket.

— Tovább nézve a nyitó szám címlapját, olyan neveket látok, mint Heltai Nándor, Orosz László, Zám Tibor, Varga ]enő. Varga Jenő a megyeházán volt elnökhelyettes.

— Igen, de ez nem számít, ez inkább meglévő helyi vonatkozás.

32