Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Szekér Endre: "Ha kifogást találtak, ugrott az egész mű!"
- Arra gondolok, hogy mint a megyeháza egyik vezetője, segítség volt-e?- Nem nagyon, nem volt olyan személyes kapcsolat, de el kell mondani azt, hogy a környezet alapvetően rokonszenves volt! És az indulás jó volt! Más szempontból nagyon érdekes a hagyományhoz való kapcsolódás. Nagyon sok személyt kéne még említeni! Orosz László az, aki itt élt, és európai szintű, vagy legalább is országos szintű ember volt. Annak ellenére, hogy egy nehezebb időszak jön majd '56 kapcsán az ő életében. A Katona-életmű feldolgozása, a verstani munkái, és hadd ne soroljam, egyetemi tanári szintű volt! Olyan kapcsolata volt a szegedi egyetemmel is, hogy különféle rangokat és címeket adtak neki, tehát egyetemi docensi vagy megbízott, címzetes rangot. Nagyon sok érdekes személyes kapcsolatának részese is lehettem. Általa ismerkedtem meg Sőtér István egyetemi tanárral, Pándi Pál neki évfolyamtársa volt, Nagy Miklós egyetemi tanár, egykori Eötvös-kollégista a barátja volt, Király István akadémikus nagyon jóban volt vele, tehát ilyen szálak a Forrás irodalomtörténeti vonalát erősítették. Csodálatos előadókészsége és intelligenciája valóban méltó egy Horváth János-tanítványhoz. Igenis járt volna neki egy egyetemi katedra, amelyet sajnos a kor és a politikai körülmények megakadályoztak.- Megemlítetted, hogy a lap ragaszkodott a hagyományokhoz. Ez a népi hagyomány elsősorban, vagy népi írói hagyomány, a falujárás, a szociográfia hagyománya?- Valóban így van, hogy ez részben a Tóth László-féle Részvénynyomda, Németh László hagyományához is kapcsolódik, másrészt pedig hát Erdei Ferenc ugye, aki a Futóhomokot írta, és hát helyi kötődés is! Zám Tibor emelkedett ki feltétlenül néhány munkájával, de Kunszabó is itt volt, aztán Hatvani Dani is. Szociográfiai konferenciák, tanácskozások voltak, ezek egy nagyobb szellemi mozgás, egy tágabb szellemi horizont lehetőségeit adták meg! A Magyarország felfedezése című sorozat kapcsán is ide kötődtek és kapcsolat alakult ki vagy megbízások, vagy ösztöndíjak formájában. Olyan témák, mint például Zám Tibornak a szövetkezeti gazdálkodás kapcsán írt szociográfiája! Magam szemtanúja voltam, amikor a kis Trabantjával indult Székesfehérvárra egy tárgyalásra, ahol a pálinkafőzéssel való csalások meg a bormelléki zsiványságok derültek ki, és ugye ő szemmel tartotta, számon tartotta ezeket és írt róluk. Nagy bátorság kellett hozzá. A termelőszövetkezeti demokrácia kérdése, alapvetően a mezőgazdaság ma már sajnos félreszorított és elfeledett kérdései kerültek terítékre abban az időben a Forrásban.- A kor valójában nem kedvezett a valóságfeltáró műfajoknak. Mennyire volt könnyű elfogadtatni akár a helyi vezetőkkel, akár az országos vezetőkkel ezt a tematikát?- Tulajdonképpen én pozitív kapcsolatot éreztem! Mondjuk Romány Pál a tanyaproblémáról írt. És a Kecskeméttel való kapcsolat akkor is jelentkezett, amikor például véletlenül találkoztam az Akadémián, egy disszertáció kapcsán Romány Pállal, aki örvendetesen tartotta a kecskeméti kapcsolatot. Sok mindent lehetne erről elmondani, felfedezéseket, tehát a műfaj gondjainak a feldolgozását, és hát, ugye, ezek ezer nehézséggel jártak! Volt olyan, hogy egy kiskunhalasi volt osztálytársam őrjöngött, hogy a Forrásban mi jelent meg egy kiskunhalasi vonatkozású cikkben.- Ez a Csató Károly-féle A Daniella-álom című dolgozat2 lehetett a sok vitát kiváltó kötöttárugyár-beruházásról.- Gondolom!- A Forrás kezdetektől fogva megyei lapnak tekintette magát, és nem Kecskemét lapjának? 2 Csató Károly: A Daniella-álom. = Forrás, 1980.12. sz. 15-38. o. 33
