Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KÁLNOKY LÁSZLÓ - Imre László: Értékrend és módszer : Grezsa Ferenc Németh László-tanulmányai
Imre László Értékrend és módszer Grezsa Ferenc Németh László-tanulmányai Grezsa Ferenc értékrendjében (négy évtized során) kevés módosulás érzékelhető, témája és módszere annál változatosabb feladatokhoz igazodott. Nem is csoda, hiszen jó darabig kétségesnek érezhette, hogy milyen és mekkora méretű tudományos tevékenységre nyílik lehetősége. (Én magam 1963-as hódmezővásárhelyi érettségim után minden évben - sőt olykor évente többször is - belátogattam a Bethlen-gimnáziumba, s - emlékezetem szerint - a hetvenes évek elején, amikor a tervei felől érdeklődtem, mosolyogva válaszolta: én már inkább olvasni szeretek, mint írni. Szerencsére nem így történt, éppen a hetvenes évek derekán fogott hozzá, hogy szisztematikusan dolgozza fel Németh László vásárhelyi éveit.) Az indulás egyértelműen tudományos pályát ígért. Debreceni professzorom, Barta János több évtizeddel később is emlékezett Juhász Gyula máramarosszigeti éveiről szóló, kiemelkedően sikeres tudományos diákköri dolgozatára. Ez a szereplés már magában is nagy reményekre jogosított. Végzős hallgatóként és kezdő középiskolai tanárként részt vett a Juhász Gyula kritikai kiadás munkálataiban, ami nem kevesebbet jelent, mint hogy örök időkre (vagy legalábbis mindaddig, amíg magyar nyelv és kultúra létezni fog) maradandó értéket képviselnek az általa sajtó alá rendezett kötetek. Az Akadémiai Kiadónál 1964-ben (32 éves ekkor) jelent meg szigorú életrajzi és filológiai adatfeltáráson alapuló, juhász Gyula egyetemi évei című kismonográfiája. Vásárhelyi tanárként is a szegedi egyetem irodalomtörténeti tanszékének a vonzáskörébe tartozik, a szegedi Tiszatáj című irodalmi folyóirat rendszeresen foglalkoztatja. De a Csongrád Megyei Hírlapban is sokat publikál már 1961-től: pl. juhász Gyula a vásárhelyi majolikáról, Móra Ferenc és Vásárhely, Bródy Sándor és Ady Endre Vásárhelyről. A textológia és a kritika mellé tehát a helytörténeti stúdiumok társulnak, ami arra mutat, hogy a hamarosan (1962-ben) a Bethlen-gimnázium igazgatói pozíciójába kerülő Grezsa Ferenc nem zárkózik el sem a közéletiségtől, sem a vásárhelyi múlt feltárásától. A fordulatot itt a Németh László-téma hozza, amely az első kötettel, az 1979-ben a Szépirodalmi Kiadónál megjelent Németh László vásárhelyi korszaka című monográfiával helyi kötődésű, ám mégis egyetemes jelentőségű. Ma már csak kevesen emlékeznek arra, hogy Németh Lászlót nemcsak a legnagyobb hazai írók közé sorolják ekkor (életműve már a hatvanas években, tehát életében, szigorlati tananyag az egyetemi magyar szakon), hanem ígéretes - bár utóbb kudarccal végződő - szervezkedés eredményeképpen a Nobel- díjra javasoltak szűkebb körébe is bekerül. Hódmezővásárhely, a Dél-Alföld, a vidék egyfelől, s egy valóban európai rangú életmű másfelől. Ez a szerencsés találkozás az, ami azután Grezsa Ferencet másik két könyvéhez is elsegíti: 1985-ben jelenik meg a Németh 37
