Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KÁLNOKY LÁSZLÓ - Alföldy Jenő: Tartópillérek Kálnoky László költészetében : Megemlékezés születési centenáriumán

haláláról s az Antikrisztus eljöveteléről prófétáit.10 11 A nyájszerű, szolgasorsával megbékélő tömegemberről mondott filozófusi szavakat Kálnokyval együtt igazolva látták a 20. század kiválóságai, akik átélték a világháborúk, a terror, az elnyomás változatait. Ismerték a tőkés társadalmakban falanszterként megvalósult egyformásítást, az ember géppé züllesz- tését s az uszítok által kirobbantott háborúk haszonélvezőit - azt a típust, amelyet Franz Kafka, George Grosz, Derkovits Gyula vagy Karinthy Frigyes írott és festett karikatúrái ábrázoltak a harmincas években. Kálnoky elégedetten pöfékelő „John Bull"-nak, pilsenit szürcsölő „Herr Mayer"-nek és a tőzsdelapot bújó „Mister Brown"-nak írta le 1944-ben a tíz- és tízmilliók életét követelő háború kufárjait, a Charles Chaplin-i „Modern idők"-nek ezeket az élősdijeit.11

A létezés rémségeinek címe arra utal, hogy a „lírai pillanat", mint a kétségbeesés szélsőséges lelkiállapota, igézte meg a költőt. A létezésnek biztosan van rémséges oldala, erről megrázó képeket vizionál, és meggyőző érveket sorol a vers. A fiatal Kálnoky persze részesülhetett az élet szépségeiben és gyönyörűségeiben is, de ezekről nem tudott beszélni akkori helyzetében, miután 1942-ben egészsége megrendült, tüdőműtétje után a szerelemben is romlottak az esélyei, s már zajlott a világháború. A költeményben az a nagyszerű, hogy érvei mégsem a magánember puszta hangulatát vagy életérzését fejezik ki, hanem mint objektív, tudományosan is alátámasztható, és az elszomorító történelmi kilátásoknak megfelelő, általános emberi tanulságot támasztják alá. A vers szenvedélyessége a magasra hevített dikciónak, próféciának, a felségesen komor képeknek, a tudományosan bizonyított parányiságunknak és minden illúzió szertefoszlásának köszönhető. A Kálnokyt illetően gyakran emlegetett objektív líra elnevezés érvényes erre a sötéten látó, romantikusan szélsőséges verskompozícióra is: a tárgyi közvetítő és hitelesítő elem az ötödik részben megidézett Einsteinnel egyidejű fizikai-filozófiai világkép, melyben a hit csekély kiutat kínál.

A mű végső akkordja mesterien foglalja össze és zárja le mindazt a „rémséget", amit az egyetemesség távlatában Kálnoky végigszemlélt: „Tárd ki sarkig, nemes reménytelenség, / semmibe nyíló ablakaidat!" Nagy zeneművek zengnek ilyen erővel - és nagy költemények, mint Vörösmarty, Babits, József Attila versei. Pilinszky valamivel később arra jutott, hogy remény nélkül is van hit, de Kálnoky a hitében is megrendült. Érdemes azonban visszalapozni a versszimfónia második „tételére", a Szférák zenéjére. Ez ugyanis a végső kérdéseket feszegető, tragikus költői alkotások végső menedékéről, magáról a költészetről szól. Arról a belső késztetésről, amely még az olyan művekben is győzedelmeskedik, mint Kölcsey Vanitatum vanitasa, Vörösmarty Az emberek című, kétségbeesett ódája. A „nincsen remény"- nek ezekhez a jeremiádáihoz kapcsolhatók A létezés rémségeinek végszavai az ötödik versben, A kárhozottak himnuszában. Csakhogy a Szférák zenéjében olyasmiről van szó, amiben csupán a költő illetékes, és amiben csak ő találhat vigaszt. Igaz, Kálnoky ebben a részben (és még az életmű számos helyén) a földi lét nyomorúságos rabjának állítja be önmagát12 - de olyannak, aki még így is képes arra, hogy a kozmikus összhang nagy élményében részesüljön. „Meg-megrezdülök, mint hangvilla-ág, / ha olykor álmélkodva fedezem fel, / hogy mossa sziklabörtönöm falát / az egyetemes, örök zenetenger, s derűje a boldog harmóniának, / ha

10 A 20. század abszurditásai közé tartozik, hogy a nácik faji magasabbrendűséget hirdető ideológiája éppen a társadalomról végletesen arisztokratikus képet alkotó Nietzsche nézeteit használta fel, amikor a vezér és társai engedelmes, egyéniségüket feladó „nyájemberek"-ként terelték a frontra saját nemzetük fiait.

11 L. in: Hírek az éterben, 1943. Kötetben: Lázas csillagon (1939-1956).

12 Szükségesnek tartom, hogy itt is idézzem Határ Győző higgadt ítéletét: „(...) dőreség volna állítani, hogy Kálnoky nem élvezi és sohasem élvezte elidőzését ebben a siralomvölgyben." H. Gy: A szemtanú, 1. a 2. sz. jegyzetet. Humora jóval inkább emlékeztet Weöres Sándorra, mint Pilinszkyre sorstársai, lelki rokonai közül.

28