Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KÁLNOKY LÁSZLÓ - Alföldy Jenő: Tartópillérek Kálnoky László költészetében : Megemlékezés születési centenáriumán
ki, még a Kálnoky-féle objektív lírában is, tekintve, hogy a líra még a „személytelenségre törekvő" változataiban is eredendően szubjektív művészet. Kálnoky nem személytelen, még a „tárgyias" verseiben sem. Megőrizte személyességét A létezés rémségeiben is, amelyben alig adott teret a létezés többé-kevésbé mindenki által ismert gyönyörűségeinek. De a költészetről szóló második részben, a Szférák zenéjében a kozmosz rendjét jelképező összhangzat akkor is megsejtett a harmóniát, ha ő maga passzív és magányos médiumszerepre ítéltetett. A létezés rémségei nagyszabású gondolati költemény. Öt tétele (Gyászos végű kaland; Szférák zenéje; A dicsőség törmelékei; A kárhozottak himnusza; Óda a reménytelenséghez) összesen meghaladja a kétszáz sort. Mellőzi a személyes megszólalás lírai helyzetének megjelölését, kerüli az egyéni szempontokat. Erzelemkifejezése magából a gondolatból fakad - ez teszi filozofikus költeménnyé. A kozmoszba vetett ember kétségbeesését fejezi ki nagy szenvedéllyel. A teremtés kárvallottjainak kórusát megszólaltató negyedik rész, A kárhozottak himnusza után a lemondás hősiességét zengi a záróvers, az Óda a reménytelenséghez. Komor ünnepélyességgel hívja ki maga ellen az elkerülhetetlen, az emberre váró nihil perspektíváját: „Tárd ki sarkig, nemes reménytelenség, / semmibe nyíló ablakaidat!" A költemény egy szimfonikus zenekar fenségével közvetíti, hogy a költő vállalja, amit a sors az emberre mért. Az ötvenes évek elején ismét mélypontra süllyedt történelem s a gondolkodástörténet logikáját követve jutott el a súlyos költői ítélet kimondásáig. A létben a tetszetős látszatok ellenére káosz uralkodik, s a rendtevő emberi törekvések, a legnemesebbek is hiábavalónak bizonyultak.* 7A nagy vers katarzisa a mindenre elszánt gondolatnak megfelelő zenei ívelésében rejlik. A prófétikusan kíméletlen ítéletek a schopenhaueri, nietzschei filozófia vagy a Wagner-zene méltatásaiban elterjedt szóval jellemezhető: a heroikus pesszimizmussal. Nagy energiatartalékok mozgósítása kellett később ahhoz, hogy mégse A létezés rémségei legyenek Kálnoky világszemléletének végszavai. Mert figyelmeztetésnek nagyszerű ez a mű. Baljós ítéletei indokoltak a lehetséges harmadik világháború küszöbén - de zsákutcás álláspontja nem lehetett elég a költészet folytatásához vagy az újabb nemzedékek élhetőbb jövőjéhez. A létezés rémségeiből teljességgel hiányzik az a fordulat, vagy akár csak sejtetett lehetőség, hogy a kiábrándító tények tudatában mégis földereng valami halvány remény. Kálnoky évszázadában már nincs helye Goethe, Madách vagy akár József Attila mégoly megfontolt bizakodásának. A világháborúk, a népirtások, a gyarmatosítás, a faji, majd a vers írásakor az osztálydiktatúra formái s a személyes megpróbáltatások hatására a reményvesztettség ontológiai meghatározottságként jelent meg a műben. A reménytelenség pátosza újszerűn hat líránkban, bár Kölcsey már megírta, hogy „Minden hiábavaló"8, és Vörösmarty is megzendítette a „Nincsen remény!"9 húrját. Az értékek visszájukra fordulásának Nietzsche volt a legfőbb apostola. Lesújtó világképet vizionált olvasóinak - Isten minket éget." A krisztusi példa mindig mély tisztelettel töltötte el, ahogy A magyar költészethez című kései versében is láthatjuk. Végletes nézeteket és szkeptikus gondolatokat Kálnokynak még számos más verse közvetített az ötvenes évek elején - pl. Jegyzetek a pokolban; A teremtés kudarca; Emberszabású panasz (in: Letépett álarcok, 1957). Ugyanebben a kötetben a Vezeklés káromlásért mintegy visszavonja az Emberszabású panasznak azokat az állításait, amelyek szerint még a legnagyobb költők és gondolkodók sem tudták felfogni azt, hogy a teremtő tragikus tulajdonsággal, a halál tudatával ruházta fel az embert. A Vezeklésben mégis a szó hatalmát hirdeti. Ars poeticájában pedig saját költőszerepére vonatkoztatja e szavakat: „Költő vagy, hát ne féltsd magad / pokoltüzétől a jelennek." 7 Az álarcok kifejezést úgy is értelmezhetjük a vers címében és szövegében, mint a hinduk Buddha anyjának, Mayának fátyolét, a dolgok és a titkok leplét, mely elhomályosítja és megtéveszti látásunkat. 8 Kölcsey: Vanitatum vanitas, 1823. 9 Vörösmarty: Az emberek, 1846. 27
