Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 9. szám - Vári Attila: Bábakalács

érdekelte volna őket, talán fölfedezhették volna, hogy a különböző szennyező anyagok miatt mennyivel másabbak a hólyagok. Szállni tudók, pillekönnyűek, s az örvényléseken ólmosan tántorgó, daganatszerű duzzanatok. Flóra, napokkal később, a különleges növények londoni kiállításáról visszatér­ve, videón nézi majd a lemerülést. A túlpartról vették fel a képsorokat, hosszan, ugyanarra a pontra figyelt a kamera. Messziről úgy tűnt, mintha csak azért ereszkednének a folyó szennyes tükre alá, hogy aztán buborékfelhőket eregethessenek, amelyek szivárványos szigetként sodródtak tovább a felszínen, azt a téves üzenetet küldve a parton állóknak, hogy azok odalent nem is dolgoznak, csupán csak pöfékelve sétálnak a meder alján. Ezekből a hólyaghalmazokból néha kiváltak irizáló gömbök, repültek, meglo­vagolva a szelet, aztán letelepedtek a nádbuzogányok rongyosan barna fején, s az éppen zöldülni készülő füzek ágain. Olyan szépek voltak, mintha mindenik egy drágaköveket vagy kristályokat rendszerező tanulmány illusztrációja lett volna. A parti fák éppen bomlani készülő lombjának hézagos árnyékai, az enyhe szélben, mint egy kísérleti film vetítése, éles fényfoltokat, halványabb ábrákat mozgattak a part holt vizének hínáros tenyészetén, ahol ezerszámra kötöttek ki a szennyvízhólyagok, szivárványosan megtört rajtuk a napfény, s ez a hihetetlen színorgiája a gömböknek feledtette Flórával a szennycsatorna torkolatának szinte még a képből is érezhető bűzét. A bámuló tömeg Flóra kincseinek felszínre hozatalára várt. De úgy tűnt, mintha csak mélységet mérnének és áramlási sebességet a búvárok, s azt, hogy a háborúban felrobbantott szennyvíztisztító maradványai között nincsenek-e aknák. Talán fel nem robbant bombákat kerestek, mert a közeli gátat az angolok torpedóhoz hasonló szerkezetekkel támadták a háború alatt, amelyek távolabb, a tóvá duzzasztott részen estek a vízbe, s mint a lapos kövek kacsáztak a felszínen, hogy teljesen le tudják rombolni a villanytelepet s a gát felépítményeit. Időnként az egyik rohamcsónak csörlőjéről sodronyra erősített kampót eresz­tettek a mélybe, de rozsdás kerékpárok, törött vécécsészék s egy tótágast álló rugójú, fémkeretes matracon kívül semmit sem hoztak a keresések napján a felszínre. Talán senki sem vette észre a bámulok közül azt, amit Flóra belelátott a kép­sorokba, hogy a szennyvíz melegétől idejekorán virágba borult vadalmafa rózsa­szín tükörképe, mintha meztelen női test lenne, úgy lebegett a habok között. És talán azt sem, hogy a hűvös tavaszi naplementében, a szennyvízbe kerülő mosószerek miatt, ahogy a távozó motorcsónakok buboréksereget hagytak a folyó felszínén, mintha Iván híres festményének háttere elevenedett volna meg a vadalmafa nőies tükörképe körül. És a szennyvíz szilárdan lebegő részecskéi miatt, amelyek a nagyobb hólya­gokhoz tapadva valóságos burjánzó tenyészettel keretezték őket, növényivé téve a szervetlen örvénylést, olyan volt a csatorna torkolatának felülete, mintha sok­sok ezer bábakalács iparkodott volna, versenyezve, hogy első és egyetlen legyen az almavirágszínben lebegő test ágyékán. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom