Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Füzi László: Kecskeméten a kultúra még képes közösséget teremteni

kitérőn keresztül, ez adja a könyvben a kecskeméti rész indokoltságát. De nem ez a rész áll a középpontban, ott fölveszek szálakat, de nem varrom el, majd egyszer valamikor lehet, hogy ezt is megírom.

Ennek a mostani Forrás-számnak a története külön történet. Mindig is nagyon érdekelt, és továbbra is érdekel a lokális világok létezési módja. Eddigi életem során három város szellemi életébe láthattam bele. Az egyik város Szeged, a másik Eger volt, a harmadik pedig máig Kecskemét, számomra így szükségszerűen adódott az összehasonlítás lehetősége. Ennek kapcsán elkezdett formálódni bennem Kecskemét mítosza, ezt a mítoszt a mai napig igyekszem magamban, s talán nem is csak magamban táplálni, másrészt pedig magát a Kecskemét-jelenséget szeretném egyre racionálisabban is látni. Ennek a Kecskemét-jelenségnek az én szememben az egyik sajátossága az, hogy az elmúlt évtizedek során - az, hogy a kezdőpontot hova tesszük, és az, hogy hogyan tesszük oda, ahova tesszük, teljesen mindegy -, a hatvanas évektől kezdődően itt egy közösségi tartalmú kulturális struktúra alakult ki, ehhez hasonlónak a jelenlétét nem éreztem sem Szegeden, sem Egerben, vagy ha igen, akkor csak egészen apró szigetekben. Ez nem azt jelenti, hogy az említett városokban nem léteztek-létezhettek ezek a közösségi tartalmak, csak azt jelenti, hogy számomra nem megfoghatóan léteztek, ha léteztek, itt pedig számomra megfoghatóan léteznek. Egész itteni létünknek az értelmét az adja meg, hogy - merem remélni - ehhez a közösségi tartalmakat hordozó kultúrához tartozunk, és a kultúrának a közösségi létezéséhez hozzá tudunk tenni valamit.

így jelenik meg a gondolkodásomban a Kecskemét-jelenség. Egyébként a Kecskemét- jelenség formálódása-kialakulása valószínűleg elválaszthatatlan a hatvanas évektől, ezeknek az éveknek teljesen sajátos légköre volt. Azt hiszem tehát, hogy a Kecskemét-jelenség a hatvanas évek légköréből eredeztethető, még akkor is, hogyha a szükségszerű magyar megkésettséggel a „hatvanas évek" igazából '68 bukása után jelentkeztek itt.- Miért gondolod azt, hogy a kultúra szempontjából a hatvanas évek voltak a meghatározóak országosan és helyileg is ?- A hatvanas évek „emberarcúságra" törekvése nélkül a kultúra erős társadalmi megbecsültsége nem jöhetett volna létre. Persze, tudjuk, az „emberarcúságnak" hamar vége szakadt, aztán jöttek a hetvenes évek történetei a megmerevedésről, az erős kézről, s így tovább, természetesen Bács-Kiskunban is. A Forrás története jól példázza a szankcióknak, a viaskodásoknak a sorozatát, még akkor is, ha a központi akaratot mérséklő szándékokkal is találkozhattunk. Ha élnének, akkor Zám Tibor és Hatvani Dániel sokat tudna mondani az ütközésekről, s sokat tudna mondani Buda Ferenc is, ha szerénysége nem gátolná az erről való beszédben. Minden más szándék mellett azonban a hatvanas években létezett a fejlődés hite is. Ez a hit akarta például megoldani a tanyakérdést, ez is a Forrás nagy témája volt. S megjelent a decentralizáció szándéka, enélkül az egyes megyék nem erősödhettek volna meg. Aztán sok minden beleveszett a hetvenes évekbe, más törekvések pedig megmaradtak itt, Bács-Kiskunban, és Kecskeméten is.

De nem csak a kultúráról van szó. Nagyon jogos fölvetés lenne megnézni, hogy a gazdaság miképpen működött itt, és miképpen adott alapot annak, ami Kecskeméten a kultúrafejlesztés terén történt, noha nem vagyok biztos abban, hogy közvetlen megfelelést lehetne kimutatni a két terület között. Most nem tudom, hogy lehet-e szoros kapcsolatot találni. Nem vagyok benne biztos, mert akkor is a pénzek elvonása, visszaosztása történt, s az intézményeket a legkülönbözőbb eszközökkel lehetett támogatni. Tehát nem egyszerűen a helyi pénzeknek a helyi kultúrára való ráhatásáról van szó, inkább politikai döntésekről, de mindenképpen a politika színterén meghozott döntésekről. Az intézményekre szánt pénz rengeteg áttételen keresztül jelent meg, a politika azt különböző alkuk révén

228