Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Füzi László: Kecskeméten a kultúra még képes közösséget teremteni

szerezhette meg. Az, hogy ki milyen múzeumért tudott harcba szállni, a fölső vezetők pedig mikor mondtak igent, s mikor nemet, az mind tisztázandó kérdés. Ismét csak azt mondom, nem látom, hogy a gazdasági mozgás és a kulturális mozgás közt teljes párhuzamosság létezett volna. Természetesen annak, hogy egy város százezressé válik, mégiscsak van gazdasági háttere. Emberi háttere is van, Kecskemét fejlődött, népessége a megyén belül is nagyon erősen gyarapodott, az értelmiség vonatkozásában is, nagyon sokan jöttek ide. Az úgynevezett „gyüttmenteket" tárt karokkal fogadták, ez másutt ily módon nem mutatkozott meg.- Az említett írásaidban leírod, hogy míg Szeged inkább egy kibocsátó város volt, addig Kecskemét befogadó várossá vált. Ez attól is függ, hogy itt nincs olyan meghatározó felsőoktatási intézmény, mint Szegeden az egyetem, ugyanakkor nagyon érdekes az, hogy Kecskeméten komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy idehozzanak fontosnak vélt, tartott értelmiségieket a hetvenesnyolcvanas években.- Igen, ha az irodalomra gondolok, akkor Zám Tibor, Hatvani Dániel, Buda Ferenc, Pintér Lajos, később Dobozi Eszter, magamat is mondhatom, úgymond máshonnét érkezett Kecskemétre. Valahonnét valahogyan idekerültünk, ez a művészeti élet szinte minden területén így van. Az értelmiségiek letelepítéséből, megmondom őszintén, én már keveset láttam. 1982-ben kerültünk ide a feleségemmel, éppen harminc éve, azt hiszem, hogy majdnem az utolsóként jöttünk, mindenképpen az utolsók között, akik még a kecskeméti kultúrának a hatvanas-hetvenes évekbeli megalapozó periódusát látták, és ezért nem érzékeltem közvetlenül azt a hőskort, amelyik a hatvanas-hetvenes évekhez köthető, legalábbis úgy képzelem, hogy a hőskor valamikor akkor volt. A kezdetektől így érzékeltem ezt, s idekerülésemtől, 1982-től már azt a szándékot is érzékeltem, ez bennem is kialakult, hogy mindebből meg kell őrizni valamit. Ekkortól már a megteremtett értékek megőrzése vált a legfontosabbá, és az értékőrzés mellett igazából csak néhány nagyon fontos lépés történhetett, valószínűleg az anyagiak hiányában. Ezek közül a legfontosabbnak a megyei könyvtár felépítését érzem, és azt, ahogyan azt Ramháb Máriáék élettel megtöltötték, jól funkcionáló műhellyé változott a kezük alatt.- Mondhatjuk azt, hogy a hatvanas évek végétől jönnek a nagy alapító atyák, akik a különféle intézményeket sorra létrehozzák, és például Kerényi József is említi, hogy ez egy olyan korszak volt, amikor tíz ötletből kettőt meg lehetett valósítani.- Valószínűleg mondhatjuk.-És a nyolcvanas években már, '82 után, ahogy a gazdasági helyzet egyre problémásabb, és egyre kevesebb a pénz...- Sőt, a politikai helyzet is romlott, nagyobb lett a bizalmatlanság a nyolcvanas évek első harmada után, ez egyáltalán nem kedvezett az építő szándékoknak.- ...a politikai helyzet is, és ebben az időszakban már csak az MTA Regionális Kutatások Központja születik meg, a Népi Iparművészeti Múzeum...- Azért amit mondok, kicsit a mítosz része is, így sarkított ki, mert közben mindig jöttek létre új dolgok is.- Igen, de már kevesebb, mint a hetvenes években. Még a kilencvenes évek elején, a rendszerváltás körül létrejött néhány meghatározó intézmény, azóta ezek működtetése és fenntartása a fő cél.- Igen, de mindezt csak nagyon leegyszerűsítve lehet elmondani. Egy ilyen nagyságú és bonyolultságú intézményrendszer fenntartása azóta is komoly feladatot jelentett a

229