Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Ramháb Mária: "A világon mindenkinek fontos lett ez az építkezés"
- Lényeges tudni azt, hogy ez egy tervpályázat volt, abból választotta ki a zsűri a tervezők munkáját. Viszont nem az a terv épült meg szerencsére, amit ők terveztek, hanem azt egy pályadíjjal megköszönték, utána azonban lehetőségünk nyílt arra, hogy újragondoljuk velük közösen az egészet. Hallatlanul megnehezedik az ember dolga, ha egy közkönyvtárban nem lehet átlátni a tereket. Ezért kértük a szakértőkkel átalakíttatni a térbeosztásokat, a földszinti nagyterem, a raktár helyének megváltoztatását. Ezek nagyon lényeges kérdések voltak, hiszen így most a könyvraktár egyetlen ajtónyitásra van a háttérben ahhoz az olvasóteremhez, ahonnan a legtöbb bekötött folyóiratot, helyben használható dokumentumot biztosítjuk. Ez időtakarékosság szempontjából az olvasónak előnyös, de munkaerőkímélő is. Amikor egy ilyen épület készül, akkor a leglényegesebb az, hogy az ember gondolkodjon a működtetésben, a fenntarthatóságban, abban, hogy miként fog ez egyáltalán funkcionálni.- Ilyen feladat nem volt a Te előéletedben sem. Honnan értettél hozzá?- Akkor azért már több mint tíz éve a könyvtárban dolgoztam, így jól ismertem minden munkafolyamatot, az emberek igényeit. Sok mindent azonban menet közben tanultam meg. Természetesen nem tanították az ELTE-n, a könyvtár szakon, hogy miként működik egy jó tűzvédelmi rendszer, de hát mindenhova elmentem, ahol lehetett tanulni, tapasztalatot szerezni ezekről. Nagyon sokat kellett utánajárni, számtalan kiállításon, vásáron, szakfórumon és mindenhol igyekeztem információt összeszedni. Nagyon izgalmas például a számítástechnikában, ha van az embernek egy megbízható partnere mondjuk az integrált könyvtári rendszerek terén. Valamirevaló cégnek megvannak a hardveres és a szükséges további kiszolgálóegységekhez is a kapcsolatai. így tulajdonképpen bevezettek abba a világba, ahol ezeket meg lehetett ismerni. Nagyon nehéz volt, mert igazából nem nagyon volt szakember, aki segítette volna ezt a munkát. Amikor ez a ház még épült, a könyvtár a Városháza épületében rendkívül kis létszámmal működött, sok-sok olyan szakembert nélkülözve, akik ezekhez a területekhez értettek volna. Az építésben és a funkcionális dolgokban két budapesti kolléga szakértelmét vettük igénybe mi is. Izgalmas munka volt, minden hétvégén, szombaton és vasárnap a szakértőkkel dolgoztunk, hétfőn a tervezőkkel egyeztettünk. Ez egy igen intenzív 2-2,5 éves munka volt.- Amikor eldőlt, hogy melyik a nyertes terv, a szabad utat meghagyták, hogy az összes funkcionális szempontot beépítsétek?- A meghívásos tervpályázatnak volt egy szakmai koncepciója, annak a megfogalmazásában még nem vettem részt. Annak alapján a tervezők - azért ez érzékelhető volt - döntő mértékben nyilván az építészeti elemekre figyeltek. Amikor már megkapták a fölkérést konkrétan a ház tervezésére, onnantól kezdve már kötelezően be kellett tartani ezt a fajta szakmai együttműködést. A megrendelő a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat volt, a BACSBER a beruházó. Az ilyenkor mindig nagyon lényeges, hogy tisztázódjon, kié a végső szó, mert mindenki jót akar, de valahol azért egy ponton a felelősséget is vállalni kell. A sokadik egyeztetés után eljutottunk oda, hogy a beruházásért felelős Nyilas Gábor azt mondta, innentől kezdve a végső szót az épületet majdan üzemeltető könyvtárigazgató mondja ki.- Nagy könnyebbség lehetett!- Nagy segítség volt, valóban. Ugyanakkor hatalmas felelősség. Megtanulta az ember, hogy a szakértőkkel dűlőre jusson, aztán szót értsen a tervezőkkel. Mátrai Péter és Major György voltak a fő tervezők, és rengetegen dolgoztak még mások is a tervezésben. Hatalmas nagy dokumentációt kell elképzelni, egy ekkora háznak minden porcikája 201
