Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Ramháb Mária: "A világon mindenkinek fontos lett ez az építkezés"
a kiviteli terv szintjén már nagyon részletesen van elkészítve. A tervezőkkel és a belsőépítésszel a megállapodásunk lényege az volt, hogy mi természetesen minden olyan dolgot, ami építészetileg fontos, maximálisan tiszteletben tartunk, hiszen ők a szakemberei ennek. Viszont az építészeti megoldás nem lehet öncélú, nem mehet a funkcionális dolgok rovására. Tehát cserébe el kell fogadniuk szakmai kérdésekben a szakértők véleményét. Az irodazónában olyan szintig megterveztük előre a munkafolyamatokat, hogy nem véletlenül alakult ki ennyi munkaszoba. Ez nem olyan épület, hogy majd lesz húsz iroda, és kitaláljuk, ki ül benne. Nem. Akkor már teljes mértékben fölépített munkafolyamatok voltak, tehát átlátható volt az, hogyan végezzük mi a munkánkat. Az irodák számát, méretét, sorrendjét a majdani funkcióhoz jó előre meghatároztuk.- Azért ez eléggé futurisztikusan hangzik!- Amikor terveztük a házat, még nem is futott Magyarországon úgynevezett integrált könyvtári rendszer, csak bizonyos munkafolyamatok voltak gépesítve. Az első tervben még nálunk is ez a változat szerepelt. Akkor megjelentek az első komoly, nagy integrált rendszerek. Megvásároltuk, az alapítvány segítségével, szinte az első ilyen verziót, teljesen egyedi szerződés megkötésével. Részt vettünk a képzésben, a szoftver népszerűsítésében, más könyvtárak referenciahelyei lettünk. Az első komolyabb számítógépet is az alapítvány támogatásával szereztük be. Amikor elkezdődött a kivitelezés, a terveket korszerűsítettük, amiben lehetett. Ennek a korszerűsítésnek akkor egy nagyon komoly lépese volt az, hogy az egész házat behálózták a számítógépes csatornák, tehát már nem lokálisan, egy-egy egység gépesítésében gondolkodtunk, hanem egy integrált gépesítésben.- Láttál-e külföldön olyan működő könyvtárat, amelyik példaként szolgált legalább a gondolkodás megindításában?- Egy-kettőt igen, sőt a munkatársaim is. Akkor már jártam a skandináv országokban, Franciaországban, később Nagy-Britanniában, Németországban. A tervezőkkel közösen elmentünk például az akkor nemrég fölépült bécsi egyetemi könyvtárba, néhány dolgot megnéztünk. Nagyon fontos volt azonban, hogy a látottakat mégiscsak a hazai lehetőségekhez és az itteni gyakorlathoz próbáljuk meg adaptálni. Például az utolsó pillanatban a mai Infotéka szolgáltatótérben teljes mértékben megváltoztattuk a körülményeket. Ott az első tervek szerint még döntően a nyomtatott dokumentumok kaptak volna helyet, igaz, hogy tematikus válogatásban, és köztük néhány számítógép. Már álltak a berendezések, amikor egy késő esti órán, mert hát nyilván az ember ilyenkor éjt nappallá téve itt van, meg azóta is, szemügyre vettem, és azt mondtam, hogy ez így nem jó. Ki kell szedni a könyvespolcokat az egyik feléből, és azt új, korszerű internetelérhetőségű gépeknek kell átadni. Ezek akkor nagy váltások voltak, és beigazolódott, hogy jól tettük. Igen nagy változás volt az is, hogy egy 500 m2-es, nagyon kicsi térből jöttünk át egy háromszintes, több ezer négyzetméteres, nagy épületbe, ahol teljesen újra kellett szerveznünk az egyes könyvtári szolgáltatási folyamatokat. Mi itt úgy kezdtünk dolgozni, hogy a könyvtár létszáma fokozatosan ugyan, de természetesen jelentős mértékben nőtt. Mi voltunk akkor a legalacsonyabb létszámmal dolgozó megyei könyvtár. Az eredményeink természetesen nem az utolsó helyen álltak, hanem már akkor is többé-kevésbé az elsők között voltunk, de hát rengeteg munkát kellett elvégezni ahhoz, hogy az új helyen jó színvonalon el tudjunk indulni. Az első nap, mikor kinyitottunk, az új rendszer kölcsönzési modulját itt használtuk először. Addigra az olvasók minden adatát át kellett telepíteni az új rendszerbe. Újonc kollégák voltak a kölcsönzésben, akiket akkor vettünk föl, tehát értelemszerű volt, hogy akik a legtöbbet foglalkoztak magával a rendszerrel, és ismerték azt, ők állták az első hetekben az olvasói rohamot. Még így is, az első napon csak este fél 2 02
