Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Ramháb Mária: "A világon mindenkinek fontos lett ez az építkezés"
évben már ott volt Szolnok, előttünk pedig csaknem tíz évig nem épült megyei könyvtár. A szakmában ezt természetesen folyamatosan figyelemmel kísértük, hogy hol, milyen mozgolódás van. És az volt az a pillanat 1993-ban, amikor nekünk le kellett tennünk az alapkövet, hogy ezt a támogatást mi vigyük el, mert utána mintha fölpörögtek volna az események. Nekünk itt úttörő szerepünk is volt, hosszú idő után megtört a jég, így utánunk minden évben átadtak egy jelentősen bővített, korszerűsített megyei könyvtárat, sőt Debrecenben is újat építettek.- 1993-ban sem volt 850 millió nagy összeg, hogyan lehetett ebből gazdálkodni?- Tulajdonképpen nagyon kevés pénzből épült fel ez a könyvtár ahhoz képest, hogy mekkora az alapterülete, és hogy milyen jelentős építészetileg is. Nagyon sokan, a szakemberek közül is, megdöbbennek, hogyha még az áfát is leszámítjuk, amit nem lehetett visszaigényelni, akkor milyen kevés forrás maradt, mégis befejeztük.- Benne tudtatok maradni a keretben?- Az alapítvány tett még hozzá a végén egy keveset. Mi egy úgynevezett kötött címzett támogatásból építkeztünk, ami a korábbi támogatási formákhoz képest nagy biztonság volt, mivel - a korábbi évek gyakorlatától eltérően - előre három évre eldöntötték, hogy milyen ütemben kapunk pénzt. Viszont a megadott keretet egy fillérrel sem lehetett megváltoztatni. Korábban minden évben újra és újra döntöttek. Ott az volt a bizonytalanság, hogy vajon folytatható-e a beruházás a következő évben. Nekünk viszont azt a bravúrt kellett elérni - ez pont az az időszak, amikor hatalmas, szinte óránkénti változás van a devizaárfolyamokban, a vámpótlék is életbe lép -, hogy befejezzük, amit elkezdtünk. Ebben az épületben nagyon sok importeszköz van, tehát különösen fontos volt, hogy miként tudjuk stabilizálni a megállapodásunkat, mert a változásokat nem tudtuk volna anyagiakban követni. Ugyanakkor azt is elsődlegesnek tekintettük, hogy mindenből a legkorszerűbb és az abszolút minőség kerüljön be az épületbe. Ezt csak úgy lehetett elérni, például a berendezésnél, hogy a minőség megőrzése érdekében csökkentettük a mennyiséget. Ma is ennek köszönhető - a folyamatos, gondos karbantartás mellett -, hogy tizenöt év után is szinte újszerű a belső berendezés. Azért ezek rendkívül fontos dolgok voltak, hiszen egy kulturális intézménynél szinte elképzelhetetlen, hogy építés után néhány évvel már szalad valaki, hogy felújítsunk vagy kicseréljünk valamit. A minőségi követelmények betartásában kiváló partner volt a szállítók többsége. Érdekes módon a mai napig sokakkal tartjuk is a kapcsolatot, mert ők is úgy tartják számon, hogy közös, nagy erőfeszítés volt a könyvtárunk felépítése.- Referenciahely vagytok?- Hát ez természetes! Éltünk is ezzel a lehetőséggel nagyon sokszor. Tudtuk, hogy ez az az időszak, amikor például a tűz- és vagyonvédelemben számos korszerű dolog akkor került be először az országba. Csak úgy lehetett megbirkózni ezzel anyagilag, hogy mindig azt mondtuk a partnernek, mielőtt kimondja az árat, ossza el kettővel, mert itt annyi pénz nincs, viszont referenciahelyként biztosan sokat fogunk tudni segíteni, hogy valahol működés közben lehessen tanulmányozni ezeket a rendszereket. A lényeg az, nekünk megadatott, hogy egy abszolút korszerű könyvtárat építsünk az akkori legmagasabb szintű számítástechnikával, szoftverekkel, hardverekkel. Azóta is ezt a szellemiséget próbáljuk képviselni és folytatni, hogy lehetőség szerint az első helyen a minőség álljon.- Az eredeti tervekhez képest kellett-e szakmai kompromisszumokat kötni az anyagi kötöttségek miatt? 200
