Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Ramháb Mária: "A világon mindenkinek fontos lett ez az építkezés"
— Befejeztem az egyetemet, és tulajdonképpen eljutottunk '83-ig, amikor is nagyon sok minden történt. A gyerekkönyvtár hihetetlenül zsúfolt körülmények között működött a Kisfaludy utcában, mintegy 50 m2-en. Ettől eltekintve azt gondolom, hogy fantasztikus dolgokat lehetett ott megtenni mégis. Rengeteg csoport járt már akkor is a gyermekkönyvtárba. Voltak nagyon kiváló pedagógusok, akik fölismerték azt a lehetőséget, hogy azon a kis zsebkendőnyi helyen a kortárs magyar irodalom jeles képviselőivel találkozni lehet. A könyvtár volt az a hely, ahol egyáltalán az akkori kortárs írókkal - Tamkó Sirató Károllyal, Horgas Bélával, Janikovszky Évával, Vargha Balázzsal, Varga Domokossal - úgy tudtak találkozni a gyerekek, és egyáltalán, úgy szereztek tudomást arról, hogy ezek az írók léteznek, hogy a könyvtár adott ehhez hátteret, szellemiséget és olvasnivalót. Lassan- lassan bekerült mindez a tanórákra is, tehát ezek nagyon fontos lépések voltak. — Mikor találkoztál először azzal, hogy új, korszerű könyvtárépület kellene? — Amikor én idejöttem, a Városháza épületében működött a könyvtár. Tényleg borzalmas állapotok voltak, de én már úgy érkeztem, hogy mindenki arról beszélt, hogy itt könyvtárat kell építeni. Emlékszem rá, nagyon meglepő volt számomra, hogy rögtön milyen lemondóan folytatódtak a mondatok: „De hát ez szinte képtelenség!" És folyamatosan az volt a levegőben, hogy ez olyan nagy álom, elképzelhetetlen szinte, hogy meg lehessen valósítani. Akkor most itt egy jó néhány ember úgy él, úgy dolgozik, vagy úgy jár könyvtárba, hogy ez örökre megváltoztathatatlan? Ez valahogy felfoghatatlan volt számomra. Nagyon korán belecsöppentem én ebbe a kérdésbe, hiszen abban az időben már volt olyan a terv, amelyik a megyei könyvtár építését komolyan célul tűzte ki. Az a könyvtár, ami most áll, tulajdonképpen a nyolcvanas évek végén már a rajzasztalon megszületett. Előtte a Kisfaludy utcára már készült egy terv, de az a kiviteli terv szintjén megállt. Mindig megvoltak azok a fontos okok, ami miatt mégsem indult el a könyvtár építése. A könyvtárat arra a telekre képzelte el Farkas Gábor építész, ahol végül a szakszervezeti könyvtár épült, de korábban is voltak különböző próbálkozások. A legnehezebb volt azoknak a csábításoknak ellenállni, hogy elég, ha csak egy kicsit jobb lesz, mint a városházi elhelyezés. Fontos alapelv volt, hogy egyszerűen nem mehet bele a könyvtár olyan kompromisszumokba, amiből biztos, hogy nem lehet a későbbiekben jól kijönni. Felvetődött a Technika FTáza épületként, többféle elképzelés volt. Ma is azt mondom, hogy igen tetemes pénzbe került volna annak olyan szintű átalakítása, ami egy korszerű könyvtár befogadására alkalmassá tette volna. Vagy képbe került a volt szovjet laktanya, amiben a borkombinát kezdett el működni. — Arra a laktanyára gondolsz, ahol ma az iparkamara található? — Igen, ők költöztek később oda. Amikor nagyon rossz körülmények között működik egy szolgáltatás, akkor különösen nagy felelősség, hogy mit mondunk. Azt-e, hogy akkor tovább maradunk ebben a nyomorban, vagy pedig azt, hogy ettől minden csak jobb lehet. Látszólag ez volt a helytálló mindarra, ami minket a Városháza sarkán fogadott. Abban az időben már tízen fölül volt az úgynevezett külső raktárak száma, az 1897-ben pár száz kötettel induló könyvtár addigra már több százezres könyvállománnyá bővült. — A könyvtár mindig is a Városháza épületében volt? — Igen, kereken 99 évig volt a Városháza épületében. Valójában 1897-ben tudtak úgy dönteni az akkori felelős döntéshozók, hogy ez egy nagyon fontos szolgáltatás, hiszen a könyvtár a város legszebb épületébe került be. A Városháza épülete a mai napig is kiemelkedő építészeti jelenség, a város központjában áll. Nekünk közkönyvtárként ez már akkor 198
