Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Ramháb Mária: "A világon mindenkinek fontos lett ez az építkezés"

fért bele. Nekünk nagyon fontos menedék is volt az iskolai könyvtár, amit saját magunk rendeztünk be. Sikerült egy kevés pénzből új könyveket is venni ebbe a könyvtárba, és tulajdonképpen az lett a tanítási órák utáni helyünk, ahol nagyon komolyan folyt a további közös olvasás és beszélgetés. Nem az a szabályos könyvtár volt abban az értelemben, hogy precízen és pontosan a helyén lett volna minden. Nem voltak például a könyvek katalogizálva, de a hely szellemiségében és lehetőségeiben nagyon sokat nyújtott.

Sokat tanítottam a saját osztályomban, így szinte minden délutánt ott töltöttünk. Működött az olvasókör, és az osztályom tanulóinak legalább a 80 százaléka kapcsolódott ehhez. Foglalkoztam a gyerekekkel színjátszó körben is, akkor már volt C kategóriás színjátszó rendezői engedélyem. Nagyon sok oldalról próbáltunk egy-egy fontos kérdést megragadni, feldolgozni, és hát az iskolai könyvtárnak ebben kulcsszerepe volt.- Hogyan kerültél Lisztes László1 megyei könyvtárigazgató látókörébe? Elterjedt a híre, hogy valaki működtet egy jó iskolai könyvtárat Akasztón?- Nem egészen. Aki az iskolai könyvtárat kezelte, annak legalább egy alapfokú tanfolyamot el kellett végeznie, amit abban az időben a megyei könyvtár szervezett. Befejezésként írásbeli és szóbeli vizsgát kellett tenni. Az akkori megyei könyvtárigazgató jött a helyszínre vizsgáztatni. Nekem az írásbeli vizsgám hibátlanul sikerült, ezért nem kellett szóbeliznem. így aztán egy pár mondatos beszélgetésben tájékozódott arról, hogy mit is csinálok. Kérdezte, milyen terveim vannak. Akkor arra készültem, hogy megvárom, amíg az osztályom elballag, és választok majd esetleg Kecskemét, vagy pedig Szeged között, hiszen ott tanultam. Ezt követően röviddel, még 1975-ben megkeresett levélben Lisztes László, hogy tárgyaljunk a kecskeméti lehetőségekről. Én semmiképpen nem akartam könyvtáros lenni, hiszen nagyon sikeres volt a pedagógusi munkám, nagyon szerettem a tanítást, kiváló osztályom volt. Nem gondoltam semmiféle pályamódosításra. Viszont ahhoz a kistelepüléshez engem kizárólag csak a gyerekek és néhány számomra fontossá vált felnőtt kötött. Azt nem tudtam elképzelni, hogy az osztályomat félbehagyom, nem akartam semmiképpen sem új osztályt kezdeni, mivel nem terveztem az életemet Akasztón leélni. Ezért tényleg foglalkoztatott, hogy amikor a gyerekek elballagnak, akkor hogyan tovább. Úgy gondoltam, hogy maximum még egy évet maradok ott, de már osztály nélkül. Ekkor jött a megkeresés a könyvtárból, ez is ösztönzött arra, hogy Kecskemétre költözzek.- Eleve a gyermekkönyvtárba hívtak?- Nem, a központi könyvtárban kezdtem. Magyar-történelem szakos tanárként tájékoztató könyvtáros lettem. Voltak alapvető feltételeim nekem is. Rögtön elmondtam, hogy nem szeretnék tartósan itt dolgozni, de amíg itt leszek, igyekszem a tőlem telhetőt megtenni. Az állást csak úgy vállaltam el, ha taníthatok mellette. A Czollner Téri Általános Iskolában kaptam lehetőséget erre.- Miben volt más a Czollner téri iskola, mint az akasztói?- Teljesen más helyzet volt. Óraadó tanárként tanítottam magyart. Viszonylag rövid időn belül kiderült, hogy ez az általános iskolában nem működik, ott vagy ott van az ember teljes lényével és teszi a dolgát a neveléssel, oktatással együtt, vagy nem működik a dolog. Rendkívül nehéz volt a könyvtárban úgy tájékoztató munkát végezni, hogy közben folyamatosan fél szemmel az órát lestem, hogy el ne késsek. Szerencsére közel volt a

1 Lisztes László (1929-2001) bibliográfus, a Katona József Megyei Könyvtár igazgatója 1972-1985 között.

195