Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Gaborják József: "A rendszer nem volt ennyire okos?"

- Az a személyes elköteleződésed jele, hogy a könyvtári alapítványnak végül is Te lettél az elnöke, vagy az alapítás pillanatától, hivatalból, mint a létrehozó megyei tanács elnöke is Te voltál a vezetője?- Igen, az alapításkor már elnöke voltam, aztán amikor megszűnt a tanácselnöki funk­cióm, és elmentem az OTP-be dolgozni, akkor a kuratóriumi elnökségről lemondtam. Akkor jó néhány évig, három vagy négy évig Kőtörő Miklós volt a kuratórium elnöke. Az ő tragikus halálát követően aztán megint visszatért a funkció hozzám.- Annyi más alapítvány élére állhattál volna, annyi más intézmény létrehozásában lehetett volna szereped. Miért pont a könyvtár volt, ami mellett ilyen erőteljesen letetted a voksod?- Nem azt jelenti nyilván, hogy nekem a többi nem volt fontos. Azért az egészségügy­ben a kórház, a szakorvosi rendelő kérdése megoldódott, egy csomó más nagy ügy meg­oldódott, a középiskolai programot simán végigvittük, megépültek az iskolák, hogy most néhány ilyen dolgot említsek. De itt volt egy nagy űr. Mert aki emlékszik a régire, nem is tudja mai fejjel fölfogni, hogy fért el abban a sarokban, a Városházán, a megyei könyvtár. Természetesen, mint minden embernek, nekem is volt egy gyerekkori élményem. Az én szüleim az akkori kor viszonyai mellett, bár nagyon egyszerű keretek között éltek, mindig vettek könyvet és lexikonokat. Ipari munkás volt az apám akkor, amikor én általános isko­lás voltam, nem megyek tovább vissza az őstörténetbe. Elég az hozzá, hogy ahhoz voltam szokva, hogy amikor tanultam, és fölmerült egy hirtelen kérdés, akkor odamentem a polc­hoz, leemeltem a könyvet és megnéztem azt, amire szükségem volt. És ez nyilván nagyon sokat segített nekem később is a pályámon. Az egyetem meg el sem képzelhető könyv­tárhasználat nélkül. Tehát abszolút személyes meggyőződésem volt, hogy mindazoknak, akiknek nincs esélyük arra, hogy otthon fölépítsenek egy komoly könyvtárat - márpedig ma tudjuk, hogy erre nem sokaknak van esélye -, akkor tudunk segíteni, ha olyan köz­könyvtárat hozunk létre, amelyik mindenki számára hozzáférhető. Az már egy külön szakma, már nem az én asztalom, hanem ennek a könyvtárnak a nagyszerű szakmai veze­téséé, hogy mindez a kor fejlett technológiájával kiegészítve, teljes számítógépes háttérrel, elektronikus archívumokkal, épüljön meg, hogy ez a szolgáltatás úgy legyen fölépítve, hogy hozzáférhető legyen akár Imrehegyen is. Ez már az ő munkájukat dicséri. Én abban voltam elkötelezett, hogy ennek a lehetőségét teremtsük meg, mert meggyőződésem volt, hogy e nélkül nincs esély a felemelkedésre. Fontos a Kerámia Stúdió, fontos a rajzfilmstú­dió, de sokkal többeket érint egy ilyen intézmény, mint az említett műhelyek. Nem ellenük beszélek, hanem mert ez óhatatlan. Az utolsó lökést egy 1986-87-es munkahelyi kirándulás adta, amikor kollégákkal együtt elmentünk Békés megyébe, és Békéscsabán már volt új könyvtár. Két ipari tanuló gyereket láttam ott, nem Jókait olvastak, hanem barokk korabeli stílbútorok szakkönyvét forgatták. A könyvtár erről is szól. Nemcsak a humán, a reálmű­veltségnek is tárháza, az emberi tudás felhalmozott esszenciája.- Az intézményfejlesztésekkel megteremtődött a lehetőség arra, hogy számos új, értelmiségi munkakör jöjjön létre. Az értelmiség pedig mindig hajlamos a másként gondolkodásra. Sose volt szempont az intézményrendszer bővítésénél, hogy tulajdonképpen a politikai döntéshozók a saját ellenzéküknek ágyaznak meg a városban?- A rendszer nem volt ennyire okos. Hát egy cinikus összekacsintásra hadd emlékez­tesselek. Miután az egyetemen társadalompolitikai tantárgyak tömegét tanultuk - olyan volt, amilyen volt -, én úgymond megúsztam, nekem nem kellett még egyszer a foximaxit5 5 Foximaxi: az MSZMP megyei pártiskolái, az oktatási igazgatóságok által működtetett marxista esti egyetemek, ahol a kádereket képezték, javarészt ideologikusán átértelmezett társadalomtudo­mányokra. 191

Next

/
Oldalképek
Tartalom