Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Gaborják József: "A rendszer nem volt ennyire okos?"

emlékszem, a megyében 60 bejegyzett párt volt. Minden héten legalább öt jelentkezett be, hogy fogadjam őket. Azt gondolták, növeli a legitimációjukat, ha a megyei elnök fogadja a párt vezetőit. Már nagyon vártam a tavaszi választást, mert utána mindössze hat párt maradt. De komolyan gondolom: nem volt hálátlan örökség. — Ha jól emlékszem, 1988-ban született meg az a döntés, hogy mégiscsak lesz új megyei könyv­tár. Ez már a te elnöki időszakod? — Még mindig csak a szándéknál tartunk, hiszen azt bemérték, hogy nincs erő végig­vinni. A döntés végül is az alapos előkészítés fázisáig jutott el, hogy azért a területet kije­lölték, és a terv elkészült. Eddig jutottunk el a rendszerváltásig. Akkor a kor divatja sze­rint, de akár azt is mondhatom, hogy egyetlen megoldási lehetőségként alapítványt hozott létre a megyei tanács. A megyei könyvtár alapítványában volt, azt hiszem negyvenmillió forint, és amikor a '90-es költségvetésnek a pénzmaradványát osztottuk föl - emlékezz, mit mondtam előbb -, nem volt az olyan nagyon hatalmas, de nem is volt már jelentéktelen összeg. Mikor a jelentést elolvastam este otthon, akkor gondoltam egy nagyot, hogy legyen megkerülhetetlen ez az ügy, emelni kell a negyvenmilliót százra, az már akkora pénz, hogy nem lesz könnyű megkerülni, se kiköpni, se lenyelni. És hát elkövettem azt a hibát, hogy nem egyeztettem senkivel, hanem másnap én ezt előterjesztettem. — Mekkora vihart keltett? — Nem volt nagy vihar, ez szörnyen nagyképűnek tűnik, bíztam abban, hogy működik az elnöki tekintély. Meglepődtek, volt egy-két óvatos visszakérdezés, de kifejtettem, hogy miért annyira fontos ez, és akkor tudomásul vették. Megszavazták, akkor jött a megyei tanácsülés. Ott a bejelentés meglepetést okozott, fölállt az egyik megyei tanácstag, bács­almási képviselő volt. Mi ez az őrültség, ki az úristen tett erre javaslatot, hogy pont most? Fölálltam, mondom, hogy én. És akkor leült. Mindez arra bizonyíték, hogy ha akarsz valamit, és ha van súlyod, és biztos vagy önmagadban és abban is, hogy jó ügyet szolgálsz, akkor állj ki mellette! Engem ebben megerősítettek az akkor történtek, és hiszem ma is, hogy életem egyik legjobb döntése volt. Utána ugyanúgy lobbi, huzakodás a központi kormány­zattal, mint minden más ügyben. Úgy tudom, hogy három könyvtár versenyzett és egyedül ez volt, amelyik föl tudta mutatni, hogy elő van készítve, terület van, terv van, sőt van indí­tótoké is. Akkoriban volt az a szörnyű infláció, amikor 30 százalék feletti volt az áremelke­dés. Ez a kamatokban is megjelent és a százmilliós tőke, úgy emlékszem, kettőszáznegyven millió fölé hízta föl magát már '93-ra. És szerencsére ezt a jó ügyet támogatták mások is. Akkor Józsa Fábián volt például az egyik országgyűlési képviselő, ő is sokat segített. — Amikor a tanácsrendszernek vége lett, tehát az 1990-es választások után, a te megyei tanács- elnöki működésed értelemszerűen véget ért. Te még önkormányzati vezető is voltál, vagy akkor már Kőtörő Miklós váltott téged? — Nem, akkor egy érdekes helyzet állt elő. 1990 nyarán, tehát röviddel az országos választások után tartottuk meg az utolsó tanácsülést. Az akkori jogszabályok értelmében a végrehajtó bizottság átmeneti irányító szerepet vitt, lényegében ügyvivő testületként, tehát semmilyen pénzeket érintő döntés már nem született, a megyei intézmények működ­tetése volt a fő feladat az önkormányzati választásokig. Az önkormányzati választások két lépcsőben zajlottak. Először megalakultak a helyi, települési önkormányzatok, majd a helyiek elektorokat választottak, és ezt követően decemberben alakult meg a megyei önkormányzat. Közben egyeztették a személyi javaslatokat, és az én funkcióm abban a pil­lanatban szűnt meg, amikor kihirdették, hogy Kőtörő Miklóst megválasztották a megyei közgyűlés elnökének. 190

Next

/
Oldalképek
Tartalom