Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Mikulás Ferenc: "A nehéz helyzet kreatívvá tesz embereket"

- Ön szerint az, hogy az 1970-80-as években kialakultak azok az intézmények, amelyek még ma is vannak, milyen szerencsés véletlennek vagy egybeesésnek köszönhető? Minek tulajdonítja azt, hogy a városban ilyen pezsgő szellemi élet alakult ki?- Szerintem több minden, egyrészt azok a dolgok működnek igazán, ami mögött jó értelemben vett megszállott emberek vannak. A szocializmus táptalaja volt annak, hogy ha valaki valamit akart csinálni, az megszállott kellett, hogy legyen. Pontosan a dolgoknak a természetrajzából adódóan. Persze ha nincs megfelelő befogadó vagy toleráns környezet, akkor ezek a megszállott emberek semmire nem mentek volna. Tehát kellett, hogy Probstner János, az Erdei Péter7 megszállott legyen, vagy a Forrásban Zám Tibor8 és mások, vagy Kerényi József, Bánszky Pál, tehát ők tényleg velem együtt eltökéltek voltak.- A különböző intézményvezetőkkel volt-e szorosabb kapcsolata? Azok között, akik nagyjából egy időben indultak, volt-e valamiféle összetartás?- Igen! Segítettük egymást, Probstnerrel különösképpen, és főleg Kerényi József szervezőkészségének köszönhetően ezek az emberek bizonyos időközönként találkoztak az ő lakásában, vagy valahol máshol. Meg uram bocsá', volt egy művészklub is, ahol ilyen emberekkel sikerült találkozni, mint Weöres Sándor, Kassák Lajos és felesége, Somlyó György9 és még sorolhatnék másokat.- Itt, Kecskeméten működött ez a művészklub?- Itt, Kecskeméten. Találkoztunk, beszélgettünk ezekkel az emberekkel.- Mennyire vált el ez a kulturális elit a politikai elittől, voltak-e átfedések?- Megjelent egy-két kultúraszerető ember a pártbizottságról, de ez nem volt jellemző. Másrészt pedig központilag is szükség volt arra, hogy a kultúra deklarálja, hogy az ország kilóg a szocialista országok sorából, 1956 után főleg! Tehát kulturális vonatkozásban Nyugat felé mutassanak fel dolgokat. Ezért is volt, hogy nagyon sok parabola készült a Pannónia Filmstúdióban. Mi is készítettünk ilyeneket. A parabola egy példázat, egy tanmese, tehát mutatok valamit, ami általános emberi dolog, de tulajdonképpen a szocialista országokra jellemző. Ezeket a filmeket engedték, hogy elkészítsük és ezeket külföldi fesztiválokon bemutattuk, és ott sok esetben díjazták is őket. Nem is annyira a művészi kvalitás, hanem a mondandója miatt! Eszembe jut például Bacsó Péter Tanú című filmje, ami sokáig dobozban volt, végül is megengedték, hogy zárt körben bemutassák. Tehát ez is elkészült, vagy a Gulyás testvérek filmjei. Bodor Jenő idejében, amikor ő volt a megyei tanácsnál kulturális osztályvezető, Kecskeméten bemutatták a nevelésügyi filmsorozatot, nos, ez mindenféleképpen egy politikai lazulást is jelentett. Tehát őneki ebben szerepe volt. Radó Gyula, aki a Bács megyei Filmstúdió vezetője volt, szintén fontos személy volt. A Városi moziban találkoztam nagyon sok fiatal filmrendezővel, akik diplomafilmjüket itt mutatták be,

7 Erdei Péter karnagy, a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet főigazgatója 1974-től 2008-ig, jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyetemi docense.

8 Zám Tibor (1929-1984) szociográfus, író. A Forrás folyóirat szerkesztője és meghatározó alakja volt.

9 Somlyó György (1920-2006) Kossuth-díjas magyar költő, író, esszéíró, műfordító. A Digitális Irodalmi Akadémia (1998) alapító tagja, számtalan díj birtokosa.

122