Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Mikulás Ferenc: "A nehéz helyzet kreatívvá tesz embereket"

Kecskeméten. Nagyon sok filmrendezővel akkor találkoztam először, akik azóta már befutottak, sőt már nyugdíjba is mentek.- Igazgató úr, hogyan látja az intézménye és a város kulturális életének a jövőjét, hogyha különböző intézményeket is nézünk? Mit gondol, megtarthatók ezek az intézmények?- Úgy gondolom, hogy ezt a vadkapitalizmust nem lett volna szabad ráengedni a kultúrára. Tudniillik, a kapitalista országokban, akár Franciaországban vagy máshol, ahol erős a polgárság, kiépült a kultúrának a mecenatúra-rendszere, és az állami támogatás különböző módozatai működtetik a kultúrát. Itt nem erős a polgárság, és nem épült ki a többcsatornás támogatási szisztéma, ezért ez egy óriási baklövés volt, és így félő, hogy a kultúra elveszti azt a pozícióját is, ami nemhogy egy demokratikus kapitalista országra jellemző, de a film támogatása vonatkozásában még a szocializmus szintjénél is alább került. Jellemző, hogy húsz éve nem hagyja a Magyar Televízió elérni, hogy készítsünk rajzfilmsorozatokat úgy, mint korábban. Hogy egy konkrét példát mondjak, Franciaországban, a hetvenes években a kulturális miniszter azt találta ki, hogy a párizsi diáklázadás, tüntetések után, amikor az értelmiség egy része Párizsból vidékre ment, létrehoznak egy pénzügyi alapot a különböző filmstúdiók, animációs filmstúdiók alapítására. Legalább 3-4 ilyen nagyon sikeres filmstúdiót tudok Párizson kívül, amelyek akkor jöttek létre. Németországban a tartományoknál vannak regionális filmalapok, ott is finanszírozzák őket. Magyarország ettől messze van, még ami volt, azt is megszüntették, hát az egész animációra 2011-ben 90 millió forint volt. A dokumentumfilmet, a népszerű tudományos filmet, az animációt összevonták, és ezek most nem a Magyar Nemzeti Filmalaphoz tartoznak, hanem a Médiatanácshoz, ott írják ki a pályázatokat. De mondom, 90 millió forint volt az egész magyar animációra, amikor nekünk 1,5 millió forintba kerül egypercnyi animációs film. Ha eszem lenne, akkor semmi mást nem kellene csinálni, mint külföldi bérmunkákat vállalni, hogy sok pénzt tegyünk zsebre. Ezzel szemben közművelődési feladatot látunk el, ami sem a közszolgálati televízió számára, sem a kulturális kormányzat számára nem fontos, nem érdekes. Ezt szerintem mutogatni kellene, egy ilyen eszetlen embert, mint én vagyok, aki még hisz az adott szóban, meg hisz abban, hogy érdemes Hunyadi Sándor novellájából, Lázár Ervin, Pilinszky János, Kányádi Sándor írásaiból vagy Kormos István verses meséiből filmet csinálni. Vagy van értelme cigány meséket filmre vinni.

Egyébként külföldön jobban állunk. Most jöttek haza a kollégák, Párizsban volt vetítésük, a Magyar Intézetben, decemberben New Yorkban volt vetítésünk. Májusban Stuttgartban lesz vetítésünk, többek között azért, mivel itt a Mercedes, és ezért a Stuttgarti Fesztivál külön programban fogja bemutatni a Kecskeméti Filmstúdiót. Tokióban februárban és márciusban volt vetítésünk. Szóval külföldön jobban ismernek és elismernek bennünket. Tudja, hogy most Oscar-díjra nominálták azt a spanyol filmet, a Chico és Rita-t, ami nagyrészt itt készült? Négy éve megkeresett bennünket az ír Tom Moore, mert látta a Magyar Népmese-sorozatot, és arra gondolt, hogy a Kells titka című filmjét velünk készítteti. Ezt a filmet két éve javasolták szintén Oscar-díjra. Tehát olyan rendezők keresik meg a stúdiót, akik tudják, milyen szakmai értéket képviselünk.

De nem kell külföldre menni, ott van Debrecen, Pécs vagy Balatonfüred jó példának. Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatom, hogy sajnos csak azok a régi műhelyek működnek még most is, amelyek az előző éra idején jöttek létre. Két Magyarország van. Gyakran csak a rosszabbik felét láttatják velünk. A jó ügyekért keresni kellene egymást.

123