Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Mikulás Ferenc: "A nehéz helyzet kreatívvá tesz embereket"
Igazán a moziba járás hozta tulajdonképpen az érdeklődést, mert láttam olyan filmeket, amelyek érdekesek voltak számomra. Az első moziélményem az elég különös volt! 1944-ben az oroszok egy deszantátkelésre készültek a Dunán. Dunapatajon éltünk, és kell tudni, hogy a Dunántúlon magas löszfal van, ott van Paks, és ott voltak a németek beásva. A deszantátkelés csak több próbálkozás után sikerült. Lényeg az, hogy nekünk elég nagy házunk volt, és az oroszok agitáló, propagandafilmet vetítettek nálunk. Kihúztak egy lepedőt a két ablak közé, és oda vetítettek filmeket nekünk meg a katonáknak arról, hogy milyen gyalázatos dolgokat csinálnak a németek az orosz falvakban. Emlékszem, hogy német katonák kicsavarták a tyúkok nyakát... Ez volt az első filmélményem négyéves koromban. Később tudtam meg, hogy ezek nem dokumentumfilmek voltak.- Amikor 1971-ben Önt kinevezték intézményigazgatónak, akkor milyen előzményekre lehetett építeni?- Hát gyakorlatilag semmire, szinte utólag tudtam meg, hogy Kecskeméten azért volt rajzfilmes. A Bács megyei Filmstúdióra lehetett építeni. Az ott szerzett tapasztalatokra, meg az ott dolgozó emberekre, elsősorban a volt feleségemre, aki ott dolgozott. A korábbi előzmények pedig a Művésztelepre vezetnek vissza. Mátis Kálmán1 foglalkozott rajzfilmkészítéssel, és 1942-ben Londonban díjat is nyert a cserkészekről készített filmjével. De ezt én még nem tudtam, és nem tudta Matolcsy György sem, aki kinevezett engem műteremvezetőnek. Én a Pannónia Filmstúdióban eltöltöttem egy fél évet, mielőtt kineveztek, részt vettem a kifestés, kihúzás munkáiban, segédoperatőr voltam, áttekintettem a filmkészítés technológiai folyamatát. Ezenkívül a stúdióvezető megbízott, hogy nézzem meg az összes rövidfilmet, és arról írjak egy tanulmányt. Egy éven keresztül minden szombaton találkoztam vele, tehát gyakorlatilag vizsgáztatott egy éven keresztül, és azután nevezett ki. Sok mindenről beszélgettünk, emlékszem, egyik kedvenc témánk volt Németh László. Én is szerettem Németh Lászlót, egészen a Nagy utazás című írásáig, ami teljesen hamis volt.- Világos volt az egyéves próbaidő alatt, hogy mire történik a felkészítés?- Igen, én nagyon izgalmas dolognak találtam, minthogy nagyon izgalmas egy gyermek születését, és annak fejlődését nyomon követni, ugye. Létrehozni egy alkotó- műhelyt, mikor egy szál magamban voltam. Nem volt semmi, és egyetlenegy ember se. Álltam Kecskemét főterén, és elképzeltem valamit. Később nagyjából az valósult meg, amit ott én kigondoltam, csak sokkal lassabban. Nem tudtam eldönteni, hogy én vagyok izgága, vagy a szocializmus ilyen nehézkesen működő valami.- Abban az időszakban hogyan sikerült ezt az ötletet eladni mások felé, hogy ezt támogassák, akár pénzügyileg is?- Hát pénzügyi támogatásról szó sem volt abban az időszakban, nem csak 1971-ben, hanem utána se. Dr. Gajdócsi István lett a megyei tanács elnöke, aki egy nagyon felvilágosult, és a kultúrát segítő, támogató ember volt. Tudta, hogy a kultúrát tágabb értelem1 Mátis Kálmán (1903-1960) festő, grafikus, rajztanár, a kecskeméti Művésztelepen Révész Imre festőművész irányítása mellett képezte (1924-31) magát. 1946-tól rajztanárként dolgozott, 1950-től képzőművészeti szabadiskolát vezetett Kecskeméten. Kutató, kísérletező egyéniség volt, foglalkozott fotózással, rajzfilmkészítéssel, forgatókönyvírással, karikatúrái is jelentek meg lapokban. Kecskemét város 1944-es kiürítésekor eltűntek a munkái, (http://artportal.hu/lexikon/muveszek/matis_kalman, 2012. 04. 24.) 117
