Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Loránd Klára: Itt a háziasszony nem mondta, hogy "muszáj a cipőt levetni, uraim, ha belépnek?"
elősegítette a pályakezdését. Indukáló szerepe volt abban, hogy a Bozsó Gyűjtemény közgyűjteménnyé alakuljon.- Mikor és hogyan alakult meg a Bozsó Gyűjtemény mint közgyűjtemény?- 1975-76 körül Bozsó János Kecskemétre hagyatékozta ezt a gyűjteményt, akkor már jogi szerződések keretében, aztán 1979-ben nyitottuk meg az első kiállítást.- Ezzel tulajdonképpen alkalmazottakká váltatok?- Nem-nem. Szerencsés volt, hogy alkotói szabadságát megtarthatta, nem volt alkalmazott. Egy hagyatéki szerződés jött létre, amely kikötötte, hogy a legértékesebb tárgyak - amit a szakmuzeológusok abban az időben védetté nyilvánítottak - elmozdíthatatlan részei a Bozsó Gyűjteménynek, azt felelősségteljesen meg kell őrizni, és nemcsak hogy bemutatják, hanem örökli is ezeket a város.- A város az állagmegőrzésben segített? Az épületet fenntartotta?- Az épületet használatba adta a város, vállalták a bemutatás érdekében felmerült költségeket. A hetvenes évek második felétől, évtizedek alatt fokozatosan alakult ki az ingatlan jelenlegi területe, a mai napig a város tulajdona. A berendezést adta Bozsó János: a Bozsó Gyűjteményt, ami most már, sajnos, hagyaték. A fenntartást a város jelentős mértékben fedezi, és elkötelezett is abban, hogy fennmaradhasson a gyűjtemény, bővülhessen az épület közösségi funkciója. A gyűjtemény érintetlenül úgy van, ahogy Bozsó János Kecskemétre hagyta, szeretnénk ebben a formában tovább őrizni.- A város mennyire tekintette magáénak a gyűjteményt?- Mindig magáénak tekintette. Az elképzelhető, hogy ez egyéneket zavart, másképp gondolták, hogyan kellene a Bozsó Gyűjteményt bemutatni, vagy nem kellene megőrizni. De mindig többségben voltak, akik szívesen jártak ide és büszkén mutatták, ha valaki külföldről vagy más városból érkezett ide. Hiszem, hogy mindig a város része voltunk.- Az hetvenes-nyolcvanas években kik jártak ide?- Amikor ez a gyűjtemény megnyílt, akkor virágkora volt Magyarországon a turizmusnak. Nem kellett marketinggel foglalkozni, áramlottak a csoportok, a turisták Kecskemétre, a város környékére. Megálltak a turistabuszok és bejöttek a vendégek.- Ha megengedték, elnézték a gyűjtemény létezését, és még támogatták is, kellett-e esetleg programokat szervezni adott időpontban?- Nem. Jöttek gyűjtők, jöttek politikusok, jöttek kirándulók. Aki ismerte Bozsó Jánost, az tudta, hogy ő egy valódi szabad magyar, ahogyan egy művészettörténész jellemezte. Korlátozhatatlan volt és híresen bohém. Meg sem kísérelték befolyásolni. Szerettek vele beszélgetni, nem volt szüksége politikai megalkuvásra. Nem kellett soha senkinek a kegyét keresnie, azt hiszem, erre képtelen is lett volna. Szeretnivaló volt, tudatosan soha senkit nem akart megbántani, de az elveit nem árulta el. Nem is kellett elárulnia, mert sok mindenen átsegítette a bohémsága. Sokan úgy vélik, hogy egy bohém ember nem dolgozik. Hihetetlenül kitartó, szorgalmas ember volt a művészetében, és a gyűjtésben is. Sokan úgy ismerték meg, hogy jó vendéglátó. Jöttek protokollvendégek, mikor ki volt abban az időben a tanácselnök vagy bármilyen más rangú országos politikus, ha Kecskeméten megfordult. Gyakran előfordult, hogy a Petőfi Népe a kor szokása szerint erről tudósított. Az egyénisége minden tévúton át tudta segíteni, hála Istennek. Nem 87
