Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Kerényi József: "Úgy kell építeni, hogy se bánatot, se nosztalgiát ne ébresszünk az emberekben a múlt iránt"
- Ő volt a Bácsép, majd a Dutép vezérigazgatója.- Igen, vezérigazgató volt, és a megyei pártbizottság tagja. Korábban adott egy olyan véleményt, hogy a MTESZ-székházat építsék föl valahol kinn a pokolban, a város határában, mert ha ez új épület lesz, akkor ott tudnak építeni korlátok nélkül. Ekkorra én már kész voltam a tervvel, ott volt a kész dokumentáció, fölhívtam ezt a nagyhatalmú embert. Bemutatkoztam, hogy ki vagyok, kértem, hogy fogadjon engem. Azt kérdezte: minek? Mondom, hozok egy tervdokumentációt, szeretném megmutatni önnek. Azt mondja, jó, van egy negyedórája. Bementem, ebből egy háromórás beszélgetés lett. Kiderült, hogy ez az ember is, miközben az építőiparban dolgozik, szereti a művészeteket. A háromórás beszélgetés során mellém állt, sikerült meggyőznöm, hogy igenis meg kell itt, ezen a helyen tartani a zsinagóga épületét, benne a MTESZ-szel. És képes volt arra, hogy a pártbizottságon is visszavonja a korábbi állásfoglalását, és kiálljon az én tervem mellett.- Pedig erre nem sokan voltak képesek.- Na igen! Nézzük a következő épületet, a Kodály Intézetet. A Kodály Intézet nem volna Kecskeméten, ha Gajdócsi István nem csábítja le Kodályné Sárikát2, és nem győzi meg arról, hogy a Kodály Intézet Budapesten a százegynéhány intézmény közül a százakárhányadik volna, Kecskeméten, a szülőhelyen viszont feltehetően a város egyik legértékesebb, ha nem a legértékesebb szellemi műhelye lesz. Gajdócsi még a régi megyei tanács épületében fogadta Sárikát. Én vidéken voltam, Felsőszen ti vánon egy gyermekotthont építettünk. Onnan rendelt föl, kocsit küldött értem. Nem tudtam, hogy mit akarnak. A szobában ott ült Sárika, meg ott volt az István, és elmondták, hogy miről lenne szó. Kérdeztem őket, hogy van-e már valami elképzelés a helyszínről. Volt, a borforgalmi vállalat egykori irodája a Kéttemplom közben. Az akkor már üresen állt, kiköltöztek belőle.- Meg talán nyomda is volt ott, ugye? Az egy beépített utca volt.- Igen, le volt zárva vaskapuval. Kérdezte a Sárika, hogy mikor tudok én mutatni valamit? Mondtam neki, hogy holnap reggelre. És tényleg, másnap délelőtt bementem, és a koncepcióvázlatot nagy örömmel elfogadta.- Képes voltál ilyen rövid idő alatt átlátni a kolostor szerkezetét? Gondolom, javarészt el volt falazva.- Igen, azért mondom, hogy ez egy fantasztikus történet. Most nem akarok belemenni a feltárásokba, legyen elég annyi, hogy egyszerűen nem engedték kibontani a műemlékesek. Minden fórumon elutasítottak, végül Gajdócsi kérte meg a műemlékesek igazgatóját, hogy még egy tervtanácson bemutathassam a tervet. És szerencsére egy modellt is vittem magammal. Tudod, ez egy ilyen kis ragadvány épület volt. Azt kellett elbontani, és akkor utána ott volt a modell. És akkor a Dercsényi3, ő is az egyik nagy ember volt, ő sem él már, egyszerűen megnézte, aztán ránézett jelentőségteljesen az ellenzőre. Nem szólt semmit, az akadékoskodó pedig elvörösödött, fogta, levette a kiskockát és zsebre tette. Ezzel vége volt a tervtárgyalásnak, lehetett építkezni. Ha nincs Gajdócsi, nem valószínű, hogy megkaphattuk volna az engedélyt. Ugyanez volt a Kerámia Stúdiónál, 2 Kodályné Péczely Sarolta (1940) énekművész, Kodály Zoltán zeneszerző második felesége. 3 Dr. Dercsényi Dezső (1910-1987) Kossuth- és Herder-díjas művészettörténész, akadémiai doktor, a Műemléki Felügyelőség munkatársa. 76
