Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Kerényi József: "Úgy kell építeni, hogy se bánatot, se nosztalgiát ne ébresszünk az emberekben a múlt iránt"
Kerényi József „Úgy kell építeni, hogy se bánatot, se nosztalgiát ne ébresszünk az emberekben a múlt iránt"- Pályám során sok interjút adtam már Kecskemétről, de az emberekről elég keveset beszéltem, legfeljebb megemlítettem őket. így most az emberekről kívánok beszélni, meg a házakról, azok legalább nem hazudnak. Nem részletezve azt az építészeti utat, amit végigjártam, azt tudom elmondani, hogy amit a házaktól tanultam Kecskeméten, az tulajdonképpen egyetlenegy mondatban összefoglalható: úgy kell építeni, hogy se bánatot, se nosztalgiát ne ébresszünk az emberekben a múlt iránt. Vagyis őrizzük meg, ne dózeroljuk el, hanem inkább védjük meg az öreg, jól hasznosítható házakat, hiszen ezek elődeink látható történelmét is hordozzák. A felesleges bontás ebben az esetben nemcsak bánatot, de történelmünk meghamisítását is jelenti. Gondolj arra, hogyan nézne ki a város, ha eltűnt volna adott esetben a Zsinagóga tornya, vagy ami a legfontosabb kecskeméti műemlék és érték, véleményem szerint, a főteret kicövekelő templom- tornyok együttese. Ha ezekből akár a zsidótemplom tornya, akár a református templom tornya, akár bármelyik templomtorony eltűnik vagy elpusztul - tulajdonképpen ezek a város demokratizmusát hirdetik -, ez a fontos érték és üzenet csorbul, ez válik hamissá. Azt hiszem, ez így teljesen érthető.- A város lelke halna meg.- Amikor viszont újat építünk, a cél az, hogy a ház újra a környezetére legyen jellemző, miközben korszerű legyen. Felejtsük el a Jancsi és Juliska házakat éppen úgy, mint a jellegtelen betonkockákat. Ezért állítom, hogy az építészet története, ha teljes körűen értelmezem, a rehabilitáció története. Érdekesség az, hogy amikor elkezdtem a hatvanas évek közepén foglalkozni az építészettel, nem tudtam, hogy amit csinálok, azt később rehabilitációnak fogják nevezni. Dr. Kerényi József (1939) Kossuth-díjas építész, a Budapesti Műszaki Egyetem professzor emeritusa, az építészdoktori iskola vezetője. 1964 és 1984 között Kecskeméten élt, a BACSTERV tervezője, majd megyei főépítész volt. Számos kecskeméti kulturális intézmény kialakítása és tervezése kötődik a nevéhez, egyebek mellett a zsinagóga, a Kodály Intézet, a Naiv Művészek Múzeuma, a Kerámia Stúdió, a Rajzfilmstúdió épületeinek átalakítása, tervezési munkálatai. A megye számos településén vannak még fontos munkái, így a Bugaci csárda és a Pásztormúzeum épülete. 73
