Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Intelligens emberek voltak vezető pozíciókban
beszélgettünk. Akkor már 4-5 hónapja volt az önkormányzat elnöke, lefelé kísértem a nagykőrösi levéltárból, és azt mondta: hidd el, mióta az önkormányzat elnöke vagyok, ilyen jól még nem éreztem magam, mint itt, köztetek. Ez döntően hozzájárult ahhoz, hogy amikor az önkormányzat megalakult - de ez már nem tartozik a hetvenes évekhez, csak azért mondom, hogy érzékeltessem a különbségeket -, a legelső megyei gyűlésre bevitte a levéltár ügyét. Akkor nekem be kellett számolnom a levéltár állapotáról, s nyilván a valóságnak körülbelül a 90%-át mondtam el, ennek hatására döntött úgy az önkormányzat, hogy föl kell építeni az új levéltárat. így épült föl, igaz, rengeteg nyűglődéssel, végül megszavaztak 110 millió forintot, ezt aztán lefaragták valami 90 millióra, közben megindult egy jelentős infláció, úgyhogy egy szinttel alacsonyabb lett az épület. Közben meghalt Kőtörő Miklós, az építés is áthúzódott a következő ciklusra, és így '95-ben adták át. Visszakanyarodva a levéltár tényleges elhelyezésére vonatkozóan mondottam, hogy a városi levéltár bőrébe bújt, annyi volt a változás, hogy a Klapka utcai épület helyén egy gyümölcskereskedő raktára állt. Ezt annak idején államosították, aztán a megyéhez került, onnan pedig a levéltár kezelésébe a Klapka utcai rész. A korabeli viszonyok érzékeltetéséhez érdekes momentum, hogy milyen volt a kapcsolatom a megyei vezetőkkel. Jellemző, hogy amikor idekerültem, április 1-jén, innen előtte néhány héttel átkerült egy fiatalember a megyére, aki néhány évig a levéltárban dolgozott levéltári kezelőként, a megyei osztályon épp ő kapta meg a levéltár, a múzeum és a könyvtár felügyeletét. Mivel akkoriban házasodott, nem volt lakása, ismerte itt a levéltári viszonyokat, és kertes házban szeretett volna lakni. A Klapka utcán egy földszintes épület volt, nagy telekkel. Kinézett magának egy házrészt, végigjárta, és egy alkalommal behívtak engem, valamikor május végén, június elején, hogy ennek az úriembernek ezt a helyet ürítsem ki, mert neki lakást kell biztosítani. Én kézzel-lábbal tiltakoztam, írtam ide, írtam oda. Az egészet azzal zárták le, hogy november elején Gajdócsi István tanácselnök utasítást küldött, hogy ezt a részt át kell adni. Hát így kezdődött az én vitézkedésem a megyével kapcsolatosan. Egy utasítást az ember vagy végrehajt, vagy pedig azt mondja, hogy köszönöm szépen. Én nyilván nem mehettem szégyenszemre vissza a volt iskolámba, álláshelyemet betöltötték. A levéltári viszonyokra szintén jellemző, hogy a raktárakba, a szó szoros értelmében, a havat befújta a szél. Ha havazás volt, a lányok azzal kezdték, hogy a havat ki kellett söpörni, hogy ne ott olvadjon el. Ilyen körülmények között dolgozott a két fiatalasszony.- Ketten voltak a Klapka utcai részen abban az időben?- Ketten voltak. Volt itt két és fél ezer iratfolyóméter 1945 utáni anyag, tanácsi, járási anyagok, termelőszövetkezeti dokumentumok. Szintén jellemző, hogy összesen heten voltunk akkor a levéltárban, velem együtt. Ez a létszám a későbbiek folyamán, a kilencvenes évek elejére 30-ra nőtt. Tehát annyit jártam utánuk, maguk is belátták, és a minisztérium is lépten-nyomon nyaggatta a megyéket, hogy amikor lehetett, kaptunk egy-egy embert. Mindig csak kezdő számára kaptunk helyet, ahová vagy egy középiskolával rendelkezőt, vagy egy főiskoláról, egyetemről kijött embert vettünk föl. A szakmai fölkészültséget tekintve ez a hét ember nagyon tisztességesen meg is felelt. Az a két fiatalasz- szony, aki itt volt, rendkívül lelkiismeretesen gondozta az anyagot, szerették, és tudták, milyen értéke van. Úgyhogy el voltam csodálkozva a kötelességtudatukon, ilyen fokú lelkesedést és áldozatkészséget a pedagóguspályámon nem találtam. Volt egy nagyon intelligens hölgy, aki egyetemi végzettséggel rendelkezett, volt egy úriember, akinek jogi végzettsége volt. Innen indultunk el a későbbiek folyamán a létszámnövekedés felé. A legelső alkalommal elkövettem egy szabálytalanságot, amiért kaptam a fejemre. 63
