Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Intelligens emberek voltak vezető pozíciókban
Romsics Ignác talpa alatt a talaj a főiskolán elkezdett melegedni, mivel 1919-el kapcsolatosan nem az akkori irányvonalaknak megfelelően nyilatkozott, és megkeresett, hogy lenne-e hely a számára. Mondtam neki, hogy mindenképpen szorítunk. Föl is vettem, pedig akkor még be se fejezte, vagy már befejezte a harmadévet, a negyedévet levelezőként fejezte a főiskolán. Ez önkritika akar lenni, nem öndicséret, ugyanis nekem megígérték, hogy majd segítenek, ha kell, fölvehetek egy alkalmas embert, őt annak láttam. Miután mentem, hogy fölvettem Romsicsot, ekkora lett a pénzügyi csoportvezetőnek a feje. Mondta, hogy: Tibor, ezt az egy alkalmat még elnézzük neked, az év hátralévő felét kigazdálkodjuk, de a következőkben ilyet ne csinálj! így került hozzánk Romsics. Ily módon a létesítmények terén érdemi változás nem is történt egészen 1990-ig.- Inkább a városházi részlegnél volt változás? — A Városházán volt a törzsanyag, a kutatószobák, a könyvtár is, minden.- Külső raktárként működött ez a hely inkább?- Raktár volt, igen, és ha nagy véletlenül jött kutató, aki ezt az időszakot kutatta, ma se nagyon nézegetik az 1940 utáni anyagot, ha nagy véletlen jött kutató, akkor ők ellátták. — Amikor lebontották a régi épületet, akkor került az anyag az Erzsébet laktanyába? — Igen. Amit tudtunk bővítésként csinálni a kettő között, az az volt, hogy a jakabszállási iskolát megszereztük, vagy pontosabban kibéreltük. A bérleti díjat a megye magára vállalta, és oda vittük a bíróság és egyéb cégek anyagait. Abban az időben indultak meg a felszámolások, és ezeket az anyagokat át kellett vennünk, ezért azt kibéreltük egy időre, utána át kellett mennünk a laktanyába. Lényegében ez volt a tényleges bővülés. A régi megyei pártbizottságnak és a megyei tanácsnak megvolt az a jó tulajdonsága, hogy ha valamit csináltak, akkor azt tényleg magas szinten csinálták. Akármit, tehát ők kutyaólat nem akartak csinálni. Lépten-nyomon azt bizonyították, hogy tudnak rendkívül nagyvonalúak lenni, és kérkedni akartak mindig azzal, hogy ők milyen jól megcsináltak valamit. Az infrastruktúra terén a levéltár elmaradt, a létszámot viszont növelték, ily módon Kiskunfélegyházára került Bánkiné Molnár Erzsébet3, tehát ott is bővült a létszám. így szerencsére lehetőség nyílt arra, hogy a szakmai belső felkészültség igen komoly mértékben javuljon. Ne érts félre, nem akarok kérkedni, de nyugodt lélekkel állíthatom, hogy a nyolvanas évek végén, a kilencvenes évek elején az egész ország vidéki levéltárai között - az országos levéltár érthető módon más, a fővárosi levéltár szintén más - nem volt olyan, ahol négy kandidátus dolgozott egyszerre. Ez volt az egyetlen vidéki levéltár, ahol egyszerre négy kandidátus dolgozott, és végső soron innen indult el ma több országos szinten is jeles történész: Ö. Kovács József4 és Tóth Ágnes5 a nyolvanas években itt dolgozott. 3 1974-től 1996-ig a Bács-Kiskun Megyei Levéltár Kiskunfélegyházi Részlegének vezetője volt. 1994- ben szerezte kandidátusi címét A Jászkun Kerület igazgatása 1745-1876 című munkájával. 2005-ben lett az MTA doktora a Jászkun autonómia című disszertációja megvédésével. 1997-től 2007-ig a Kiskun Múzeum igazgatója volt. 4 Ö. Kovács József 1983-tól 1993-ig dolgozott a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában levéltárosként, 1994-től 2011-ig a Miskolci Egyetem tanára, 2012-től a Károli Gáspár Református Egyetem BTK-n egyetemi docens. 2005-ben habilitált. 5 Tóth Ágnes 1986-tól dolgozott a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában levéltárosként, 1989-1996 között igazgatóhelyettes volt, majd 2002-ig igazgató. 2002-től az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatóhelyettese, 2009-től igazgatója. 64
