Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Oláh - Gál Róbert: Bolyai János képzeletbeli számvetése életéről, hiteles feljegyzések alapján
közel Atyáin házához. 1938-ban is nagyon gyenge lábon álltam, akkor vett kezelésbe kibédi Dr. Péterfi Pál doktor, aki a Kollégiumnak is kurátora volt. Ahogy 1835 őszén visszaköltöztünk Marosvásárhelyre, azonnal alkalmazni kezdtem a Priessnitz-féle feredést. Ez abból állt, hogy naponta háromszor hideg vizes dézsában megmártóztam és sok friss vizet is ittam. Péterfi doktor nem nézte jó szemmel ezt a sok feredésemet. Tiltani is próbált, figyelmeztetvén, hogy télen könnyen tüdőgyulladást kapok. De én minden fürdés után úgy éreztem magam, mintha újjászülettem volna, tehát folytattam a Priessnitz-féle kúrát. 1839 tavaszára mintha meggyógyultam volna, így 1839 nyara közepén újra visszajöttünk Domáldra, közel kétéves fiammal és Orbán Rozival. Úgy találtuk a házat, ahogy hagytuk. A kert elvadulva, de az emberek szelídek és megértők voltak. Váratlanul megjelent nagybátyám, az agglegény Bolyai Antal, és egy papírt tett az orrom alá, hogy mostantól fogva ő lesz a domáldi gazdálkodásom felügyelője. Mindent megszemlélt, a házat, a kertet, ki kellett menjek vele a mezőre, a földekre és a gyümölcsösbe, a szőlősbe. Nem mondhatnám, hogy rosszindulatú volt. A fiamra rá se nézett, pedig addig még nem is látta. Mintha idegen lett volna számára. Egy adott pillanatban csak kibökött egy megjegyzést, hogy ez a gyerek nem is hasonlít rám. Pedig néhány kedves öreg szász, mint például Zikeli Mihály, akik még emlékeztek rám 1804-ből, mikor én ilyen korú gyermekként ugrándoztam itt Domáldon, megjegyezték, hogy Dénes pont olyan formájú, mint amilyen én voltam. Nagy fejű, kis termetű, gesztenyebarna hajú, bár nekem kék szemem van, míg Dénes barna szemű. Antal bátyám Orbán Rozira néhányszor rászólt, hogy viselje jól magát. Adott néhány tanácsot, hogy hogyan ritkítsuk meg a szőlőt a leveleitől, a karók pótlását hagyjuk tavaszra, a fák megmetszését pedig télire. Addig még eljön és megszemlél egyet s mást. Ponyik almából el ne felejtsek beküldeni Atyámnak. Majd befogatott és elszekerezett. Egy kicsit megkönnyebbültem, de elgondolkoztam, hogy mi is lehet ennek a látogatásnak a háttere. Aztán rájöttem, Atyám és Antal által el nem ismert családommal nincsenek kibékülve. Féltik a Bolyai nemzetség birtokait az én fiamtól. Jól sejtettem én, hogy Atyám félti tőlem Domáldot. Aztán újra munkába lendültem. Tovább folytattam a magasabb fokú algebrai egyenletek vizsgálatát, az imagináriusok elméletét, de gondolkodtam azon is, hogy Gauss Disquitiones Aritmaticae-ját is át kellene írni könnyen megérthető alakban. Ezt Atyámnak is megírtam. A házon is sokat javíttattam, lényegében építészmérnök is vagyok. Ezért a ház gerendázatát is átalakíttattam. A szőlőt télire elföldeltettem, bár néhány öreg az tanácsolta, hogy ez itt Domáldon fölösleges. Nem emlékeznek, hogy lett volna olyan tél, amikor is kifagyott volna a szőlő. A fákat télen megmetszettem, a szőlőt tavasszal kikaróztattam, a birtokot rendesen felügyeltem. Előkotorásztam Nagyapám, Bolyai Gáspár néhány régi iratát, rajzát, és aszerint újra igyekeztem felmérni birtoktesteink határait. Szomorúan tapasztaltam, hogy néhány gazda belemászott birtokainkba. Sőt egy Nagyapám által 1782-ből származó elzálogosítást is visszaváltottam. Nagyon elcsodálkoztak a falus feleim, hogy én ilyesmihez is értek. Aztán sokan jöttek hozzám kölcsönért, és ha csak tudtam, segítettem nekik. A legtöbben meg is adták, de vannak néhá- nyan, akik még ma is adósaim. 59
