Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Oláh - Gál Róbert: Bolyai János képzeletbeli számvetése életéről, hiteles feljegyzések alapján
alkotta magyar szavak, és elhatároztam, én is magyarul fogok matematikát írni. Atyámnak voltak erőltetett magyar szavai is, például az osztásra a pározást használta, a görbékre a kurva szót, a funkciókra a növek-ízet képet. De voltak igazán jó szavai, mint az átló, átfogó, befogó. Szóval én is kezdtem törni a fejemet a magyar szavak alkotásán. Sajnos betegségem annyira gyötört, hogy jónak láttam visszaköltözni Marosvásárhelyre. Sehol egy orvost, sehol egy patikust nem lelhettem. Erzsébetvároson volt ugyan orvos, de oda elég bajosan tudtam eljutni, főleg nagy lázasan. Beküldtem Rozit Marosvásárhelyre, hogy keressen nekem albérletet, és ő talált is a Kövecses utcában. így mikor egy kicsit jobban éreztem magam, szekeret fogadtunk és visszaköltöztem Marosvásárhelyre. Orbán Rozi is nagyon ajánlkozott, hogy velem tart. De az igazat megvallva egy kicsit meg is kedveltem. Domáldi gyengélkedéseim alatt igyekezett a kedvembe járni, teákkal és valamiféle főzetekkel borogatott. Ez Marosvásárhelyen is folytatódott. 1835 novemberében nagyon beteg voltam, Orbán Róza orvost hívott, ha jól emlékszem, dr. Kathonay doktort, patikába ment, és rendesen főzött. Fizettem neki évi 35 rénes forintot, teljes ellátást biztosítva. Egy téli este aztán 1836 karácsonya körül, beállított hozzám, hogy gyereket szeretne tőlem. Nagyon meglepődtem. Nem is éreztem magam valami erős nemző erőben, talán lázas is voltam. De Rozi forróságban égett, és szép lassan előttem vetkőzni kezdett. Nem volt csúnya, egy kicsit darabos, nagy mellű és kemény húsú, erős kötésű. Már nem volt szűz. Szóval összeelegyedtünk. A rákövetkező hetekben többször is. Utána Rozi már követelőzőbb kezdett lenni. Több pénzt kért bevásárlásokra, emlegetni kezdte, hogy ő nemesi származék, és nem arra született, hogy mások cselédje legyen. De tisztességesen ápolt. Ekkor történt, hogy Atyám, aki nem is lakott olyan messze tőlem, egy jó negyedórányi járásra, levelet írt nekem, hogy a lipcsei Jablonovszkij Társaság egy pályázatot írt arra vonatkozóan, hogy tisztázzák az imagináriusok lényegét. Vajon létezhetnek-e az imaginárius számok? Ezek geometriailag megszerkeszt- hetők-e? Hogyan kell velük helyesen számolnunk? Mivel tudjuk igazolni a matematikában való létjogosultságukat? Nekem roppant fölkeltette az érdeklődésemet, hiszen már a Tér Tudományomban is igen fontos szerep jutott nekik. Sokat töprengtem már előtte is azon, hogy az én Tér Tudományom annyiban létezik, amennyiben az imagináriusok. És fordítva, ha a matematikában létjogosultságuk van az imagináriusoknak, akkor az én elméletemnek is. Azonnal elhatároztam, hogy erre a pályázatra én is benevezek. Bár nehezen, de arra is rávettem magam, hogy elmenjek Atyámhoz, aki megmutatta az újságot, amiben olvasta a felhívást, mondta, hogy az ő figyelmét kollégája, Dósa Elek jogászprofesszor hívta fel. Dósát én is igen jól ismertem és becsültem, utánam egy évvel subscribeált a Kollégiumban. Megegyeztünk Atyámmal, hogy külön-külön pályázunk, mert nem értettünk egyet az imagináriusok tanában. A Tér Tudományom Atyám munkájával együtt jelent meg függelékként, így sokan együtt is fognak emlegetni, mintha azt közösen alkottuk volna. De ez engem nem zavar, az igazsághoz tarozik, hogy Atyám ösztönzött a leírásához, mikor 1829-ben betegszabadságon voltam és hosszú hónapokat időztem Marosvásárhelyen. No meg gyermekkoromban Atyám plán57
