Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ ZOLTÁN - Olyan típusú író vagyok, akinek sokáig kell élnie : Forgách Andrással beszélget Ménesi Gábor
- Ugyancsak nehéz dolgod lehetett az Éhség színpadra írása esetében, melyet szintén Ascher rendezett a Kamrában.- Valóban így van. A főhős számára - aki voltaképpen az író alteregója - az éhség olyan, mint a kábítószer. A regény néhány napot átfogó cselekménye az ő pszichéjében játszódik. Rendkívül nehéz volt az Éhség erősen szubjektív, látomásos prózai anyagát úgy átdolgozni, hogy színpadképessé váljon. Függetlenül attól, hogy a regény még a 19. században keletkezett, számot kellett vetnünk Hamsun biográfiájának bizonyos mozzanataival, melyek máig komoly vitát váltanak ki hazájában is. Hamsun a II. világháború idején - elsősorban az Egyesült Államok és a kapitalizmus iránti gyűlöletéből adódóan - a szélsőséges nézetek bűvkörébe került, és realitásérzékét elveszítve Hitler híve lett. Ezek a körülmények is nyomot hagytak az előadáson, és szembesültünk azzal, hogy egy alkotó világnézetétől függetlenül is létrehozhat remekműveket.- A Léni írása közben is hasonló kérdések merülhettek fel. Hogyan szolgált drámai alapanyagként Leni Riefenstahl élettörténete?- A Pinceszínházból megkeresett Gárdos Péter és Zubornyák Zoltán, és három hónapig győzködtek arról, hogy csak én írhatom meg a darabot. Komoly fenntartásokkal kezdtem dolgozni rajta, mert távol áll tőlem az a fajta udvari művészet, amit Leni Riefenstahl képviselt. Sőt, az ő esetében ennél többről van szó, mert sok emberen átgázolt, és még az ördöggel is hajlandó volt szövetséget kötni annak érdekében, hogy saját műveit létrehozhassa. Erről szól a Mefisztó, Klaus Mann regénye, és valóban emlékeztet a Hamsun- problematikára is. Felmerül a kérdés, hogy egy nagy művészet diktatúrában is nagy művészet maradhat-e. Riefenstahl komoly ambícióval építette karrierjét - táncosnőként kezdte, majd filmrendező és fotóművész lett -, s törekvéseire egy idő után rátapadt a tehetsége. Többen vannak, akik nemcsak filmjeit, de még az afrikai nubákról készült fotósorozatát is hamisnak tartják, mert a meztelenség és a nyers erő szépségének kultuszát hirdeti - ami a nácik számára is oly fontos volt ahelyett, hogy mélyebb tartalmakat mutatna fel. Egy biztos, Leni Riefenstahl Hitler lelkes propagandistájaként hozta létre művészetét. Amikor a darabra készültem, elolvastam mindent, amit találtam, többek között Leni önéletrajzát és más, róla szóló műveket. Egyszer csak megtaláltam azt a dramaturgiai kapaszkodót, aminek köszönhetően kialakult a darab szerkezete. A német Lebenslüge kifejezésből indultam ki, ami magyarul élethazugságot jelent. Hősnőm életéből kimetszettem három életkort - a 25, az 50 és a 100 éves Lénit jelenítem meg a színpadon -, mindhárman különbözőképpen mondják el élettörténetüket. Elsősorban az érdekelt, hogy ez a nagy művész hogyan képes erőteljes hazugságaival együtt is érvényes művet létrehozni. Hogyan lehet kísérletezni azzal, hogy az ember elhagy bizonyos momentumokat az önéletrajzából, megszépít bizonyos mondatokat. Hosszú távon ez nem működhet. A Pinceszínház igényeihez is jól illeszkedett ez a koncepció - a női főszerepet három színésznő, Almási Éva, Pápai Erika és Marjai Virág játssza, valamennyi férfiszerepben pedig Szegezdi Róbert jelenik meg -, amely bizonyos értelemben bulvárszerű jelenetekből épül fel, az előadás végén azonban megfogalmazódik egy általánosabb érvényű gondolat.- Színházi pályafutásod egyik legfontosabb, és talán legtermékenyebb periódusának érzem a kézezres évek első felét, amikor megszületett A szűz, a hulla, a püspök és a kések, A görény dala és a Halni jó! című darab, melyek trilógiát alkotva találták meg helyüket a Stúdió „K" miniatűr színháztermében. Hogyan kerültél kapcsolatba Fodor Tamással és társulatával?- Tamást jóval korábbról ismerem. A hetvenes években az Orfeo zenekarban doboltam, amikor ő már csinálta a színházát. Jelentkeztem nála, de nem vett fel. Később, amikor Kleistet rendezett - az Amphitryonból hozott létre jeleneteket -, előadás után ott maradtam, 110