Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ ZOLTÁN - Olyan típusú író vagyok, akinek sokáig kell élnie : Forgách Andrással beszélget Ménesi Gábor

- Ugyancsak nehéz dolgod lehetett az Éhség színpadra írása esetében, melyet szintén Ascher rendezett a Kamrában.- Valóban így van. A főhős számára - aki voltaképpen az író alteregója - az éhség olyan, mint a kábítószer. A regény néhány napot átfogó cselekménye az ő pszichéjében játszódik. Rendkívül nehéz volt az Éhség erősen szubjektív, látomásos prózai anyagát úgy átdolgozni, hogy színpadképessé váljon. Függetlenül attól, hogy a regény még a 19. században keletkezett, számot kellett vetnünk Hamsun biográfiájának bizonyos mozza­nataival, melyek máig komoly vitát váltanak ki hazájában is. Hamsun a II. világháború idején - elsősorban az Egyesült Államok és a kapitalizmus iránti gyűlöletéből adódóan - a szélsőséges nézetek bűvkörébe került, és realitásérzékét elveszítve Hitler híve lett. Ezek a körülmények is nyomot hagytak az előadáson, és szembesültünk azzal, hogy egy alkotó világnézetétől függetlenül is létrehozhat remekműveket.- A Léni írása közben is hasonló kérdések merülhettek fel. Hogyan szolgált drámai alapanyag­ként Leni Riefenstahl élettörténete?- A Pinceszínházból megkeresett Gárdos Péter és Zubornyák Zoltán, és három hónapig győzködtek arról, hogy csak én írhatom meg a darabot. Komoly fenntartásokkal kezd­tem dolgozni rajta, mert távol áll tőlem az a fajta udvari művészet, amit Leni Riefenstahl képviselt. Sőt, az ő esetében ennél többről van szó, mert sok emberen átgázolt, és még az ördöggel is hajlandó volt szövetséget kötni annak érdekében, hogy saját műveit létre­hozhassa. Erről szól a Mefisztó, Klaus Mann regénye, és valóban emlékeztet a Hamsun- problematikára is. Felmerül a kérdés, hogy egy nagy művészet diktatúrában is nagy művészet maradhat-e. Riefenstahl komoly ambícióval építette karrierjét - táncosnőként kezdte, majd filmrendező és fotóművész lett -, s törekvéseire egy idő után rátapadt a tehetsége. Többen vannak, akik nemcsak filmjeit, de még az afrikai nubákról készült fotó­sorozatát is hamisnak tartják, mert a meztelenség és a nyers erő szépségének kultuszát hir­deti - ami a nácik számára is oly fontos volt ahelyett, hogy mélyebb tartalmakat mutatna fel. Egy biztos, Leni Riefenstahl Hitler lelkes propagandistájaként hozta létre művészetét. Amikor a darabra készültem, elolvastam mindent, amit találtam, többek között Leni önéletrajzát és más, róla szóló műveket. Egyszer csak megtaláltam azt a dramaturgiai kapaszkodót, aminek köszönhetően kialakult a darab szerkezete. A német Lebenslüge kifejezésből indultam ki, ami magyarul élethazugságot jelent. Hősnőm életéből kimet­szettem három életkort - a 25, az 50 és a 100 éves Lénit jelenítem meg a színpadon -, mindhárman különbözőképpen mondják el élettörténetüket. Elsősorban az érdekelt, hogy ez a nagy művész hogyan képes erőteljes hazugságaival együtt is érvényes művet létre­hozni. Hogyan lehet kísérletezni azzal, hogy az ember elhagy bizonyos momentumokat az önéletrajzából, megszépít bizonyos mondatokat. Hosszú távon ez nem működhet. A Pinceszínház igényeihez is jól illeszkedett ez a koncepció - a női főszerepet három szí­nésznő, Almási Éva, Pápai Erika és Marjai Virág játssza, valamennyi férfiszerepben pedig Szegezdi Róbert jelenik meg -, amely bizonyos értelemben bulvárszerű jelenetekből épül fel, az előadás végén azonban megfogalmazódik egy általánosabb érvényű gondolat.- Színházi pályafutásod egyik legfontosabb, és talán legtermékenyebb periódusának érzem a kézezres évek első felét, amikor megszületett A szűz, a hulla, a püspök és a kések, A görény dala és a Halni jó! című darab, melyek trilógiát alkotva találták meg helyüket a Stúdió „K" miniatűr színháztermében. Hogyan kerültél kapcsolatba Fodor Tamással és társulatával?- Tamást jóval korábbról ismerem. A hetvenes években az Orfeo zenekarban doboltam, amikor ő már csinálta a színházát. Jelentkeztem nála, de nem vett fel. Később, amikor Kleistet rendezett - az Amphitryonból hozott létre jeleneteket -, előadás után ott maradtam, 110

Next

/
Oldalképek
Tartalom